(1916-1950)

Az iskola

Az 1916/17-es tanév fordulópont az iskola életében. Átvéve a volt egyesületi zeneiskola vagyonát, személyi állományát, azóta mint városi kultúrintézmény működik, a képviselőtestület, illetve a város tanácsának fennhatósága alatt. Közvetlen felügyeletét a 10 fős zeneiskolai bizottság gyakorolja, melynek tagjait a közgyűlés választja meg. A bizottság elnöke Szombathely város mindenkori polgármestere (ekkor Kiskos István, aki sokat tett az iskola megmentéséért), tagjai: Egán Alfréd, Katona József, Knebel Jenő, Lomoschitz Károly, Pottyondy Béla, Rauscher Miksa, dr. Stadler Izidor, dr. Szily Miksa, dr. Vajda Imre, Wagner Alajos és Csikor Elemér igazgató mint bizottsági jegyző. „A városi tanács tagokul dr. Ujvári Ede helyettes tanácsnokot és Grabler Viktor főjegyző urakat küldötte ki.“ „Az állami ellenőrzés az országos m. kir. zeneakadémiáról kiküldött tanárok által történik“.

A város tanácsa 1916. augusztus16-i ülésén elfogadja a zeneiskola Belső Szervezeti Ügyrendjét és Házi- és Fegyelmi Rendszabályait.

Az oktatás kívánt színvonalára a 4. pontban meghatározott Tananyag utal:„Szombathely városi zeneiskola tananyaga teljesen azonos a m. kir. zeneakadémiáéval, de minthogy az iskola elsősorban nem művészképzésre, hanem a zeneművészetnek minél szélesebb körökben való megkedveltetésére és terjesztésére van hivatva, és így a kevésbé tehetségeseket sem lehet mereven elutasítani, azért ugyanazon tananyag, mely az orsz. magy. kir. zeneakadémián 10 évre van megállapítva, az a Szombathelyi városi zeneiskolánál 13 évre van beosztva...“ Tanítási rendszerét 3 „tanfolyamban“ határozza meg, úgymint:

„1. Alapfokú tanfolyam, az illető hangszer elemi fokán indul meg. A zongoratanszakon 5, a hegedűtanszakon 3 évre van beosztva.

2. A  középfokú tanfolyam, az illető hangszer játékának, valamint a zeneelmélet alapismereteinek tanításával növendékeit az akadémiai (kiművelési) tanfolyamra készíti elő. A zongora- és hegedűtanszakon 4 évre van beosztva.

3. Az akadémiai (kiművelési) tanfolyam elméleti és gyakorlati úton a művészi pályára készít elő és 4 osztályból áll.“

„A zongoratanszak tananyaga 13 évre akképpen van beosztva, hogy a X.-ik osztály az első akadémiai osztálynak felel meg.“ - írja az 1916/17-es Évkönyvben.

Csikor Elemér igazgató folyamatosan munkálkodik az oktatás színvonalának emelése, a körülmények javítása és a tantestület építése érdekében. Ebben segítségére van a Közoktatásügyi Minisztérium rendelkezése (1934), mely „az iskolákban működő tanároknak a magánzenetanítást megtiltja.“. A rendelkezésnek is része lehet abban, hogy két kiváló, a városban évek óta magántanítást folytató zenetanárt (Wiener Lilyt és Zittrich Linkát) sikerül megnyerni az iskola számára, korábbi növendékeikkel együtt, s így „…az a vonzerő, amely személyük és pedagógiai munkásságuk közkedveltségében megnyilvánult, most már az iskola erkölcsi erejét gyarapítja.“

A zeneiskola felügyeletét a közoktatási miniszter az 1941/42. tanévvel a „tankerületi kir. főigazgatóság hatáskörébe utalta. Ezzel a zeneiskolákat a közoktatás keretébe iktatta.[…] A tankerületi kir. főigazgató úr a tankerület zeneiskoláinak szaktanulmányi felügyeletével, mint tankerületi zenefelügyelő, Balassa Kálmánt, a szombathelyi városi zeneiskola igazgatóját bízta meg. Ha nem is hivatalos megállapításban, de lényegében ezzel a szombathelyi városi zeneiskola a tankerület zeneiskoláinak mintegy központjává lett…“

Egy évvel később (1943) - Keszthely város elöljárósága kérelmére és a minisztérium kívánságára - a keszthelyi Zeneiskola a szombathelyi Zeneiskolához kapcsolódott. 1945-re Kőszeg csatlakozását is tervezik.

Az igazgatók tevékenységének helyi irányítója az ötvenes évekig a városi zeneiskolaszék, majd azután a tanács oktatási osztálya lett. A zeneiskolaszéknek 1945. augusztus 30-án tartott ülésén megállapították, hogy a zenei népművelésnek nagy társadalmi jelentősége van. Ezért oda kell hatni, hogy minél többen tanuljanak zenét. Ennek érdekében méltányos tandíjat állapítottak meg. Tervbe vették fúvós és ütőhangszerek tanítását is. Ezzel nemcsak a munkásság hangszertanulás iránti kedvét igyekeztek megalapozni, hanem az ifjúsági zenekarok fejlesztését is szolgálni kívánták. E népnevelő gondolatnak mérlegelésével az iskola vezetősége elhatározta, hogy felterjesztéssel fordul a minisztériumhoz és kéri a városi zeneiskola államosítását. A megvalósulásra 1950. január 1-jével került sor.

Elhelyezés - tanulólétszám

Az iskola elhelyezése az 1932-es tanévben oldódik meg. Önálló kétemeletes épületet kap a Szily J. u. 4. szám alatt: kamarateremmel, 9 tanteremmel, igazgatói szobával, előtérrel és altiszti lakással. Addig viszont nehéz évek voltak: a Kultur palotát 1919-ben az állam múzeum céljára foglalta le. A zeneiskola részére meghagyott néhány helyiséget (korábban nyolccal működött ugyanitt), s két termet a Legényegylet házában, másik kettőt a polgári fiúiskolában jelölt ki. Bizonyára ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy a tanulók létszáma az 1916. évi 208-ról 1928/29-ben mélypontra süllyedt. Mindössze 114 zeneiskolás növendéket oktattak. A tendencia ekkor megfordult és a létszám a negyedszázados évfordulóra 215 főre emelkedett. Ez a 200 körüli létszám maradt 1941/42-ig, majd a háborús években 300 fölé nőtt.

Az 1945. márciusi nagy bombatámadáskor megsérült a Városháza. Ezért a zeneiskolát a Hollán Ernő u. 11. sz. alatti egyemeletes épületbe költöztették, ahol a kevés, egymásba nyíló terem nemigen felelt meg a zenetanítás feltételeinek. 1949-ig tanítanak itt, majd rövid időre visszakapják eredeti épületüket. Még ugyanebben az évben ismét költözködni kell: ezúttal az építészetileg nagyon szép, copf stílusú Eölbey-házba (Szily J. u. 2.). Igaz, ez még szűkebb, a tantermek éppúgy egymásba nyílnak, az áthallás, a járkálás továbbra is zavarja az órákat, mégis mintegy 20 évig - az új iskola átadásáig - ebben az épületben működnek.

Tantestület

Csikor igazgató a városba kerülése óta harcol a kontárok, a dilettáns zenetanítás ellen, érvekkel, eredményekkel, szép koncertekkel is bizonyítva a szervezett zeneiskolai oktatás előnyeit. Gondosan bővíti, - a lehetőségek és igények figyelembevételével - alakítja tantestületét. Az egyesületi formából kisegítő tanerőként felesége, Jakab Mica és két felső osztályos növendéke, Laub Vilma ésKnebel Márta mellett egy zongora- és egy hegedűtanárt alkalmaz Barta Irén, ill.Koller Alfréd személyében. (Tanári oklevelük megszerzése után Laub Vilma 1960-ig, Knebel Márta 1971-ig tanított a szombathelyi zeneiskolában). A következő, 1917/18-as tanév 295 fős „csúcs-létszámának“ tanításához a bécsi zeneakadémián végzett zongorista Botfy Jankát és a budapesti Zeneakadémiáról Popper Dávid csellista-növendékét, Deák Istvánt találjuk Szombathelyen. Őt Altschuhl Miksaköveti egy év múlva.

A hegedűsöket Kollár Alfréd mellett rövid ideig Rados Dezső is tanítja, aki később a budapesti Zeneakadémia tanára lesz. Tizenöt éven át tanít Szombathelyen a Hubay-tanítvány Szendéné Bárdos Alice, Európa-szerte koncertező hegedűművész. Őt 1941. január 1-vel (40 évesen) nyugdíjazzák, ekkor hívják meg helyébe Balassa Kálmánt, aki 1945-ig tanít, s átveszi az iskola igazgatását is. Új tanárként (24 korábbi magántanítványával 1934-ben) Wiener Lily csatlakozik a Zeneiskolához, majd 1941-től Németh Stefánia, aki évtizedekig neveli a szombathelyi hegedűsöket. Balassa munkáját folytatva kezdi meg működését Szombathelyen az 1941/42-es tanévtől Mezey Mária áll. kép. okl. hegedűtanárnő, aki 1954-61-ig az igazgatói teendőket is ellátja.

A zongora tanszakon az igazgató és két növendéke mellett Kartner Margit tanít 17 éven át. Zittrich Linka 1934-től haláláig, 1943-ig, de korábban magántanárként dolgozva, mintegy 40 évig szolgálta a zenetanítás ügyét városunkban. Csikor Elemér nyugdíjba vonulásának évében férjével együtt érkezik Balassáné Koncz Irén(Koncz János nővére), áll. kép. eng. zongoratanárnő (1944. április 16.), 1942-től rövid ideig Szombathelyen tanított zongorát Takács Jenő zeneszerző, aki Európa több nagyvárosában koncertezett. (Korábban a manilai egyetem és a kairói zeneakadémia zongoratanára volt, innen a pécsi zeneiskola igazgatói posztjára távozott. Ma Ausztriában él.) Új tanárok még a zongora szakon: Szabóné Törseök Hilda, Heintz Margit, Nagy Ilona, Dr. Zarándné Molnár Klára, Tóth Éva.Aktívan kapcsolódik a város zenei életébe a kiváló zongorista, Bachmann Tibor1956-ig.

Az énektanár, Bán Erzsébet, a kolozsvári conservatoriumból 1918-ban érkezik. ŐtWalter Margit követi 1934-ben, aki budapesti zeneakadémiai állását megelőzően rövid időt tölt itt. Utóda, Ujfalussyné Mándi Mándy Margit, az éneken és karéneklésen kívül zenei óvodát is vezet. 1942-től Permayer Ilona folytatja munkáját.

A fafúvós hangszereket 1941-ben Baranyai János, a soproni zeneiskola tanára kezdte tanítani, majd 1942/43-ban az „…összes fa- és rézfúvó- és ütőhangszerek a m. kir. honvédzenekar erre kijelölt tagjai által“ taníttatnak, az évkönyv tanúsága szerint 17 fő.

Tanszakok, tantárgyak

Mint láttuk, Csikor Elemér 32 éves igazgatósága alatt 4 főtanszak működött: a zongora, s a kezdeti nehézségek után a hegedű is folyamatosan, a később induló gordonka és ének kisebb megszakításokkal, gyakoribb tanár-váltással. Az 1916/17-es tanévben bevezették mellékszakon a zenediktálást,a zeneelméletet, az összhangzattant és a karének oktatását is. Ezek fontosságáról próbálta az igazgató meggyőzni a szülőket. Az 1928/29-es tanévben a takarékosság következtében egy időre megszűntek a zenediktálási és zeneelméleti órák az alsó tagozaton. A középosztályokban az elmélet-oktatást az igazgató maga vállalta, jóllehet ő a zongora tanszakon már 9 órával túlhaladta heti kötelező óraszámát.

Az elméleti képzés mellett a kamarazene is bekerül a tantárgyak közé. A fúvós tanszak gondolata már korábban is felmerült, az első kísérletre mégis csak 1941-ben került sor Balassa Kálmán igazgatása idején.

(kép1)

(kép2)

Növendékek

A tanulók kötelességeit az iskola Belső Szervezeti Ügyrendje s az ezzel egyidejűleg elfogadott Házi és Fegyelmi Rendszabályzat tartalmazza. Rendelkezik a beíratásról, abeíratási, felvételi vizsgálati, pótvizsgálati díjakról, a tandíj és tandíjmentesség szabályozásáról, a szereplések rendjéről, a diákok kötelességeiről. stb.

A tanulók az alábbi érdemjegyeket kaphatják: lásd (kép1)

A tandíjakat úgy állapítják meg, hogy az alsó osztályokban kevesebb legyen, hogy minél többen beiratkozhassanak, a felsőbb osztályokban pedig az előmeneteltől függően kaphatnak kedvezményt. Az inflációs időben (1934-ben) a tandíjakat csökkentik!

A tehetséges növendékek felkarolása érdekében megoldják a zongorával nem rendelkezők gyakorlási lehetőségét a zeneiskola hangszerein.

A növendékek sorából (a teljesség igénye nélkül) ki kell itt emelni azokat, akik hangszerjátékukban eljutottak a legfelső szintre, s noha „vidéken“ tanultak, tehetségük és kiváló tanáraik révén a budapesti Zeneakadémián tehettek vizsgát az itthon végzett anyagból. Többek között: Csikor Éva, Derezsán Erzsébet, Gerlits Ilma, Goldstein Irma, Katona Mária, Laub Vilma, Palásthy Margit, Schultz Zoltán - zongora, Gelenczei Miháltz Ilona, Permayer Ilona, Stubenvoll Magda - ének, Lomoschitz Pál, Vinkovits Gizella - hegedű. (lásd: kép2)

Hangversenyek

„A növendékek gyakorlati készültségének bemutatására és a nyilvánossághoz szoktatás céljából az intézet hangversenyeket rendez.“ - olvashatjuk az iskola Ügyrendjében. E rendezvények műsoraiból - melyeket az Évkönyvek többnyire megörökítettek - képet kaphatunk tanár és diák munkájáról. A házi hangversenyeken kívül rendezett nyilvános növendékhangversenyekre többször reagál a helyi sajtó, így a kritikákból következtethetünk a koncertek színvonalára.

Álljon itt a Városi Zeneiskola első növendékkoncertjének műsora, ahogyan az az 1916/17-es évkönyvben megjelent:

Csikor Éva neve - az igazgató lánya, aki 1973-ig lesz zongoratanára a zeneiskolának - egy 1928-as hangverseny 5. számaként itt szerepel először hangversenyen. Az 1930. május 14-én tartott növendékhangverseny 2. számában Bartók Népdalok-at zongorázik Nemes Ödön elemi osztályos tanuló.

Az 1931 őszén birtokba vett új iskolaépületben kis koncertterem is volt, így a házi hangversenyek rendszeresekké váltak. 1931. december 17-én rendezett Mozart emlékhangversenyükön Varasdy Emmi, Valkó Amália, Csikor Éva, Lomoschitz Pál, Schultz Zoltán szereplése volt kiemelkedő. A következő tanévben már három házi és három nyilvános hangversenyen tapsol az egyre nagyobb érdeklődést mutató közönség.

1932. november 19-én zongoraművekből és kamarazenéből szerkesztett Haydn-hangversenyt rendeznek.

A későbbi tanévekben a házi és a nyilvános növendékkoncertek rendszeressé válnak. Átlagosan hármat rendeznek mindegyikből.

Az 1934/35-ös tanév legjelentősebb programja az iskola fennállásának 25. évfordulójára rendezett koncertsorozat.

Április 21-én az iskola tanárai adnak impozáns műsort, melyet a Szombathelyi Dalosegylet férfikara keretez. A köszöntőt - részletét idéztük - Dr. Mészáros Hugó városi tanácsnok mondja.

A műsorban Bartók és Kodály művek is elhangzanak.

A második hangversenyen az iskola legjobb növendékeit halljuk. A műsorban a kortárs magyar szerzőket Kazacsay, Kadosa, Siklós egy-egy műve képviseli. Befejezésként apa és lánya, tanár és tanítvány: Csikor Elemér igazgató kíséri második zongorán lányát, Évát, Mozart: d-moll zongoraversenyének megszólaltatásakor.

A harmadik hangverseny április 29-én a város zenei bemutatkozása a nagyvilágnak: A Kultúrház nagyterméből közvetített élő rádióadásban dr. Ujváry Ede polgármester mutatja be Szombathely zenei életét. A Fricsay Richárd főzeneigazgató vezényelte zenekar két szólistát kísér: a város szülöttét, Koncz János hegedűművészt, a magyar királyi Zeneakadémia tanárát, és Székely Mihályt, a magyar királyi Operaház basszistáját.

Zenetanárok koncertjei

A jubileumi ünnepségeken elhangzott tanári koncert nem magában álló zenei vállalkozás. A zongoraművész-igazgató Rados Dezső és Kartner Margit Szombathelyre kerülésekor írja: a „tanári kar a város zenei életét nagyszerűen fellendítette“ s ez még inkább igaz, mikor a fiatal Hubay-tanítvány, a sokat koncertező hegedűművésznő, Bárdos Alice csatlakozik a zeneiskola tanári karához.„A tanárok iskolai munkájukon kívül a kultúregyesületi hangversenyeken történt közreműködéssel szolgálták a zenekultúra ügyét […]Az ez évi tanári szereplések közül kiemelkedik Bárdos Alice hegedűművésznőnek a budapesti zeneakadémia nagytermében tartott hangversenye.“ (1928/29) A következő tanévben „…ismét Bárdos Alice hangversenyei vonták magukra a figyelmet. A művésznő a rádióban is szerepelt szólószámokkal.“ Az 1930/31-es Évkönyvben így számol be: „A tanárok az év folyamán többször léptek fel szerepléssel, így Knebel Márta és Laub Vilma kétzongorás művet adott elő. Bárdos Alice-t és Kartner Margitot kamaraszámaikért ünnepelték. Csikor Elemér a szombathelyi szalézi templom építése javára adottönálló hangversenyt nagy sikerrel, melynek műsorán a szombathelyi Dalosegyesület is szerepelt 1931. december 17-én.“

„A Zenebarátok Egyesületének rendezvényein 1920-40 között szerepeltek ismételten: Dohnányi, Stefániai, Bartók, Szigeti, Jean Marie Darré, Kodály, Fischer Annie, Ungár Imre, Wanda Luzatto, Piovczan, stb“ - írja visszaemlékezésében az igazgató.

E hangversenyek közül számunkra most a legfontosabb, mely csak napokkal előzte meg az iskola jubileumi rendezvényeit, s - a műsorok tanúsága szerint - komoly feladatot rótt a város zenekarára s tanár-szólistáira: 1934. március 18-án Bartók Béla zeneszerző, zongoraművész vendégszereplése. Minősíti az itt folyó munkát, hogy a rendkívül igényes, világjáró művész kamarapartnerül fogadja el Baranyai Gyulát és Bárdos Alice-t. A Kultúregyesület - az 5. magyar gyalogezred muzsikusaival kiegészült -Zenekara Baranyai Gyula vezényletével - a rotterdami világpremier és a Magyar Rádióbeli elhangzás után - Magyarországon először játszotta hazai koncertteremben a Magyar parasztdalok meghangszerelt változatát.

„A magyarországi Bartók-recepció történetében először fordul elő, hogy egy városunk - még csak nem is a legnépesebbek közül való - önerőből tanult meg s játszott el mindjárt két kompozíciót. Ezt a teljesítményt Szegeden 1937-ben, Debrecenben 1939-ben követték.“ - írja Breuer János a Muzsika 1999. márciusi számában.

Az 1934-41 közötti időszak - a fokozatosan romló gazdasági és politikai körülmények dacára - a zeneiskola tanárainak szép sikereket hoz. Nemzetközi ismertséget jelent Bárdos Alice két olaszországi turnéja (1936, ill. 1938), s ez évig évenként játszott a rádióban. Rajta kívül Walter Margit és Mándy Margit rádiószerepléséről tudósítanak az évkönyvek. Budapesten önálló hangversenyt adott Bárdos Alice (1934/35), kamarazene műsorban szerepel (1936/37), meghívottja a Koncz-emlékhangversenynek (1937/38) s a budapesti hangversenyzenekarral játszik szólót (1938/39). A város, a Kultúregyesület rendezvényein s a Collegium Musicum műsorain rendre ott találjuk, de úgy tűnik, karrierje - nem tehetségének hanyatlása miatt - megtorpan.

Mándy Margit Budapesten a Vigadóban a képzőművészek estjén lépett fel (1936/1937), Debrecenben és Veszprémben énekelt, a Collegium Musicum hangversenyén, jótékonysági koncerteken, helyi hangversenyeken szerepelt. Bekapcsolódott a koncertéletbe Wiener Lilly és Tóth Imre, s folytatja szerepléseit Laub Vilma és Knebel Márta.

Csikor Elemér a kultúregyesületi hangversenyeken kívül Tóth Imrével együtt is adott hangversenyt (1934/35), majd a Liszt-év kapcsán vállal számos fellépést (Sárvár, Zalaegerszeg, Faludi társaság Liszt ünnepsége, IDO Világkongresszus (1936/37) s a MÉMOSZ dalkör rendezvénye). Aki úgy gondolja, hogy a nyugdíjba készülő igazgató elfáradt, tekintse át búcsúkoncertjének műsorát, s látni fogja, hogy ereje teljében lévő művész búcsúzik az iskolától.

„Csikor Elemér igazgató, mintegy búcsúzóul, (1941-ben nyugdíjba vonulása alkalmából) június 4-én az intézet hangversenytermében önálló zongoraestet rendezett, melyen nagyigényű műsort adott elő nagy sikerrel. Ugyanezen műsor meghallgatását a zeneiskola növendékei részére május hó 31-én, egy ifjúsági előadás keretében tette lehetővé. m. Mándy Margit énektanárnő három estére terjedő ária- és dalciklust tartott a zeneiskola termében önálló rendezésében. A nagysikerű hangversenyeken a zongorakíséretet Csikor Elemér igazgató látta el. Szerepelt még több ízben a budapesti és kassai rádióban és több vidéki városban az ťErdélyértŤ mozgalom hangversenyein. Balassa Kálmán ig.h., mint a kultúregyesület vonósnégyesének vezető első hegedűse több alkalommal szerepelt a Faludy F. társaság kultúrdélutánján. A vonósnégyes gordonka szólamát minden alkalommal dr. Havass Imre gordonkatanár játszotta.“ - írja Balassa Kálmán, a leendő igazgató az 1940/41-es évkönyvben.

Rádiónap 1943.június 9. Komoly feladatot ad a tanári karnak és a növendékeknek.

Az 1943/44-es tanév már a háború közvetlen közelében zajlik, az év végi növendékkoncertek elmaradnak. Az 1945-ös tanévben évkönyv már nem jelent meg.

Az 1944-50 közötti időszak háborús eseményei, társadalmi, politikai átalakulásai idején a zeneiskola fontossága megmarad. Az igazgatók váltakozását ismerjük, ám a tanárok és növendékek cseréje - annak ellenére, hogy a régi tantestület nagy része továbbra is itt dolgozik - nem követhető pontosan. Az iskola tanulólétszáma mintegy 100 fővel emelkedett.

A zeneiskola következő évtizedét meghatározó tanár-egyéniségek közül Csikor Éva (zongora)1946-tól, Törseök Hilda (zongora) és dr. Kiss-Domonkos Géza (gordonka) 1947-től tanítanak itt. Rövidebb időt töltenek Szombathelyen 1947-től V. Katona Mária (zongora), 1948-tól Lugossy Jenőné (ének).

1949-ben kerül a zeneiskolához Lendvai Ernő zenetudós, Bartók-kutató és felesége, Tusa Erzsébet zongoraművész.

Az iskolában folyó munkát kisebb megszakításokkal Balassa Kálmán és Heintz Fülöp irányítja megbízott igazgatóként. Az oktatás színvonalát néhány műsor és újságcikk mellett a tanárok neve garantálja. A zenei tanulmányi versenyen elért kimagasló sikerről a Vasmegye és a Nyugati kis újság is beszámol.

E képen látható vonósnégyes 1929-ben Budapesten alakult meg. 1939-től Szombathelyen átalakultak más brácsistával. 1946-tól a háború után mint a szombathelyi Zeneiskola Tanári Vonósnégyese működtek.

Tagjai voltak:
Balassa Kálmán primárius, m-kir. Opera koncertmestere, Joachim növendék
Németh Stefánia II. hegedű, hegedűtanár, Zathureczky-Koncz növendék
Mezey Mária brácsa, hegedűtanár Zathureczky növendék
Dr. Kiss-Domonkos Géza cselló, gordonkatanár, dr. Sebestyén és Kerpely növendék.

Dr. Kalocsai Péter írása

Készült a 90 éves a Bartók Béla Zeneiskola multimédiás CD alapján.