A Császári és Királyi Szabadalmazott Déli Vaspálya-társaságnak a századfordulón kiadott útikönyve Szombathelyt a következőképp mutatja be:

„Szombathely állomás pályaudvara vasuti góczpont szempontjából egyedülálló a Monarchiában; nem kevesebb mint 8 irányból futnak be itten a robogó vonatok. A nagy-kanizsai, a bécsújhelyi, a székesfehérvár - veszprém - kis-czelli, a pozsonyi, a köszegi, a rumi, a pinkafői és végre a gráczi irányból idetóduló vonatok rajta, különösen a napnak azon időszakában, midőn a külömböző csatlakozási forgalom lebonyolíttatik, majdnem a fél monarchia különféle nyelvén beszélő, öltözetben és szokásokban egymástól teljesen elütő vidékek tömegeit összpontosítja e helyen. A somogyi szűrös - földmíves, a sajátságos német nyelvet beszélő, de magyar érzelmű hiencz, a soproni gazdag paraszt, a ruhájáról, tollas kalapjáról rögtön felismerhető stájer, az ő kopogós szögkiverte bakancsaival, a rátartós megjelenésű zalai menyecske mellett álldogáló muraközi horvát leány festőiesen szép ünneplőjével, a Rába-közi népség magyar szabású öltözete élénk tarkaságot kölcsönöz e különben szük állomá         snak.(Az új állomás, mely jelenleg még építés alatt van, hivatva lesz a modern vasuti technika valamennyi új vívmányait magában felölelni.) Az élénk vasuti forgalom magával hozza az állomás fontos kereskedelmi positióját, nagy kivitelét gabonában, fában, gyümölcsben és élő állatokban. A pályaudvart számos nagy ipartelep és áruraktár környékezi, köztük az állomás tőszomszédságában elhelyezett nyílvános tárházak. A szépen épülő város 18.000 lakossal a vármegye székhelye, villamvilágítással és villamosközlekedéssel. Megtekintendő benne az izlésesen épült püspöki épület, papnövelde, több humánus intézet és egy kisebb arányú, de csinosan épített színház és a múzeum római régiségekkel.“

 A szombathelyi vasútállomás omnibuszokkal

Az útikönyv soraiból is kitűnik, hogy Szombathely dualizmus kori életében, fejlődésében nagy szerepe volt a vasútnak. A sugaras szerkezetben kiépült vasútvonalak révén Szombathely az 1890-es évekre valóban a Dunántúl egyik legjelentősebb vasúti csomópontja lett. A Monarchia 3 fővárosával (Bécs, Budapest, Zágráb), valamint a jelentősebb városok közül Grazcal, Trieszttel, Fiumével és Pozsonnyal lett vasúti összeköttetése. Bodányi Ödön, a város akkori főmérnöke 1903-ban azt írta, hogy Szombathelyről „naponként 64 személyvonat indul és érkezik“, Brenner Tóbiás polgármester 1912-ben a Világ című napilap hasábjain már „naponta 90 személyszállító vonat“-ról tudósított. 1908-ban a szombathelyi pályaudvar személy- és teherforgalma (több mint 2 millió utas, 3,6 millió q feletti teheráru) a Dunántúlon a legnagyobb és az egész Kárpát-medencében is a legelsők között volt.

A korabeli Fő tér

Az átgondolt és tervszerű városfejlesztés első kísérlete a vasi megyeszékhelyen egyidős a vasút megindulásával. A város vezetősége először 1864-65-ben foglalkozott városrendezési és -fejlesztési kérdésekkel. E célból szépítészeti bizottmányt is szerveztek. A második városrendezési terv 1890-ben indult meg, s az 1910-es évekig tartott. Éhen Gyula, a város akkori (1895-1902) polgármestere, a képviselő-testülettel 1899. június 2-án 50 000 forint, 1900. január 9-én 250 000 forint, majd 1901. augusztus 14-én újabb, egymilliós kölcsön felvételét szavaztatta meg, s teremtette meg ezzel a teljes városrendezés és -fejlesztés lehetőségét. E terv megvalósulásával Szombathely a századfordulót követő első években a mai Deák Ferenc utca, a vasút, a Zrínyi Ilona utca és a Kálvária közt kialakult zártsoros, helyenként 1-2, esetenként 3 emeletes utcasorokkal kiépült korszerű településsé vált. A Gyöngyöstől keletre és a Perinttől nyugatra nyitott új utcák nagy lakosságbevándorlás esetén is hosszabb távra elegendő területet ígértek. A város fejlődését jól mutatja a lakosság számának - főleg migráció révén bekövetkező - nagymérvű növekedése is.

Év

Polgári lakosság

Katonai lakosság

Összlakosság

1869

7 561

-

7 561

1880

10 820

-

10820

1890

16 133

1 137

17 270

1900

23 309

1 442

24 751

1910

-

-

30 947

A modern Szombathely megteremtése elsősorban Éhen Gyula nevéhez és polgármesterségének (1895-1902) időszakához kapcsolható. Az 1895-ben megválasztott polgármester programjában, „A modern város“ című művében, nagy hangsúlyt fektet a vízvezeték, a csatornázás és az utcaburkolás mielőbbi megvalósításának fontos voltára, szerinte ezek a modern várossá fejlődés alapfeltételei. Éhen programjának megfelelően a csatornahálózat 1898-99-ben épült meg. A munkálatok eredménye 1900-ban  22 421 m, a bővítések után 1909-ben pedig már  24 750 m csatornahossz. 1908-ban a csatornahálózat hossza Székesfehérváron  3400 m, Sopronban  10 350 m és Nagykanizsán  11 840 m volt. A kiválasztott városok közül Pozsony, Győr és Szombathely, országosan pedig csak 18 város dicsekedhetett általános csatornázással. Szombathely csatornázott területe  285 hektár lett. A munkálatok során a régi elavult csatornákat elbontották.

A csatornázást a vízvezeték-hálózat kiépítése követte, melynek hossza 1901-ben  19 670 m, 1909-ben már  21 976 m volt. A Szent István-park mögötti dombon  500 m3 űrtartalmú víztorony épült. 1910-ben a vasutak és az ipartelepek nagy fogyasztása miatt megkezdődött a városi vízmű kibővítése. 1908-ban még hazánk városainak 1/3-ában, a törvényhatósági joggal rendelkező városok felében nem volt vízvezeték, vízmű pl. Debrecenben, Miskolcon, Székesfehérváron, Nagykanizsán stb.

 A mai Széchenyi utca a századfordulón

A város csatornázása és a vízvezetékek lerakása után került sor az utcarendezési, útburkolási munkálatokra. 1898-ban Szombathelynek még csak egyetlen egy utcája, a Berzsenyi Dániel (ma Széchenyi István) volt kövezett. Az utcákban szétterített kavicsot lovakkal vontatott úthengerrel tömörítették. A járdákat többnyire kemény cerithium-mészkőkockákkal és részben gránitkockákkal burkolták. Az első aszfaltjárdák 1891-ben létesültek. A település 1899-ben a kormánytól közúti vámszedési jogot nyert. Az útburkolási munkálatok a 1899-1902 között készültek el. A belváros tereit és az innét kiágazó utcákat (összesen 16) aszfalttal burkolták. Ezeknek az utcáknak kisebb volt a terhelése, s a zajcsökkentés szempontjából is az aszfalt volt kedvezőbb. Egy teret és egy utcát, melyeken a legnagyobb volt a teherforgalom, elsőosztályú mauthauseni gránitkockával, 38 utcát pedig mészkőalappal és bazaltkavicsból gőzúthengerrel készült makadám burkolattal építették ki. A járdákat aszfalttal burkolták minden irányban, a város külső széléig. A járdák és az útszegély közötti területeket fák ültetésére, utcai lámpák, valamint a villanyvezetékek tartóoszlopainak elhelyezésére szabadon hagyták. A városi kövezetvám terhére létesült építmények közé tartozik a Nagykar utca végén a Perint-patak átívelésére készült betonhíd, a Széll Kálmán és a Szent Márton utcákban egy-egy, az utcák egész szélességét átfogó, a Kisfaludy Sándor utcában pedig egy keskenyebb, új vasbetonhíd a Gyöngyös-patak fölött.

A városi közlekedés szempontjából még két jelentős beruházást kell megemlíteni. A vasút egyre nagyobb forgalmat bonyolított le, gyakran elzárta a város „vasúton túli“területeit. Ezért a személy- és a teherpályaudvar között, a Szent Márton utca végén 1899 júniusában egy vasúti aluljárót adtak át, amely a Győr és Sárvár felől, illetve felé irányuló közúti forgalmat is lebonyolította. A személypályaudvartól északra, a  mai Vasút utca végén pedig egy gyalogos vasúti felüljárót építettek 1900-ban. E két beruházás révén a Magyar Kir. Államvasutak Műhelyei, a Dr. Hermann S. Szövőgyára, a Magyar Motor- és Gépgyár Zanati úti gyáregysége, a teherpályaudvar, valamint a vasúton túl kiépülő munkástelep, későbbi nevén Éhen-telep is könnyebben elérhetővé vált. A közúti vámszedési jog elnyerése következtében a város  3393 m állami,  3990 m törvényhatósági, összesen  7383 m utat vett át. Az utcák hossza  27 016 m volt, a város által fenntartott utak hossza így  34 399 m lett.

A közvilágításra gázlámpák szolgáltak

1895 augusztusában a Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság megalakulásával vette kezdetét Szombathely és környékének villamosítása. A történelmi Magyarországon ekkor még csak néhány városban (pl. Temesváron 1884 óta, Budapesten és Pécsen 1893-tól, Nagykanizsán 1894-től stb.) volt elektromos áram, illetve villanyszolgáltatás. Az elektromos áramot az 1895-96-ban Ikervárott a Rába-folyón épült vízi erőmű termelte, amely elkészültekor az akkori Magyarországon, s az egész Monarchiában is páratlan ipari létesítmény volt. A vízi erőmű elkészültével a Rába-folyó  7,55 m esését használták fel elektromos áram előállítására. A Szombathelyre vezető fővezeték hossza  65 km volt. E részvénytársaság építette, majd üzemeltette a szombathelyi városi villamos vasutat is. 1899-1900-ban kiépítettek egy második,  150 km hosszú vezetéket Sopronig. E vezeték továbbította az elektromos áramot a soproni villamosvasút részére is. 1908-ban a város  21 650 m hosszú elektromos vezetékkel rendelkezett, ebből  1650 m volt a földalatti, s  20 000 m a légvezeték hossza. A „lángok“ száma a magánlakásokban  9465, a közterületeken pedig 72 volt. Az utóbbi adat azt bizonyítja, hogy a közterületek világítását még 1908-ban is legnagyobbrészt gázlámpákkal (288 db) oldották meg. A többi vizsgált város közül Pozsonyban 1901-től, Székesfehérváron 1902-től és Győrben 1904-től van villamos áram.

A telefon 1876-ban Amerikából indult világhódító útjára. Nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában az elsők között létesült telefon Szombathelyen. 1880. augusztus 26-án a magyar orvosok és természetvizsgálók szombathelyi vándorgyűlésén Jedlik Ányos kalauzolta az ámuló vendégeket arra a bemutatóra, amelynek a főszereplője a telefon volt. Gothard Jenő és Sándor még 1878-ban határozta el, hogy mintagazdaságukban távbeszélőt kívánnak használni. Kuncz Adolf segítségével kiépített első vonaluk 2 km-es volt. Rövidesen sikerült Pápával, Csornával és Ógyallával is telefonkapcsolatot létesíteniük. Így távolsági beszélgetések lebonyolítása is lehetővé vált. Városi távbeszélő-hálózat azonban csak 1893-ban létesült Szombathelyen.

Szombathely lakosságának nemzetiségi összetétele 1900-ban

A dualizmus korában gyorsan fejlődő Szombathelyen az agrárnépesség aránya fokozatosan csökkent. Ha megvizsgáljuk a lakosság foglalkozási össszetételét (2. ábra) láthatjuk, hogy a városban 1900-ban az agrárjelleg már alig érvényesült (4,8%), magas volt viszont az iparban foglalkoztatottak aránya (35%), a kereskedelem terén dolgozókkal (8,9%) együtt majdnem a lakosság felét tették ki.

2.ábra 

Szombathely lakosságának foglalkozási összetétele 1900-ban

A település pénzügyi, közlekedési és közigazgatási központi szerepéből adódóan magas volt a közszolgálati tisztviselők, hivatalnokok száma. A véderő más városokhoz is viszonyított magas aránya abból adódott, hogy a település a 11. sz. cs. és kir. huszárezrednek és a 83. sz. cs. és kir. gyalogezrednek állomáshelye volt. A polgári életformához tartozó házicselédek száma szintén viszonylag magas volt, ez a polgárság egy részének anyagi jólétét mutatja. Mindezen adatok arra engednek következtetni, hogy Szombathelyen a dualizmus korában széles és erős urbánus mag alakult ki. Ha Szombathely foglalkozási összetételét a vizsgált városokéhoz hasonlítjuk, megállapíthatjuk, hogy Vas megye székhelyén volt a legalacsonyabb az agrárréteg aránya, sőt az egész Dunántúlon. Az iparban foglalkoztatottak aránya csak Pozsonyban és Győrben volt magasabb. Szombathely az 1890-es évek közepén már az ország 9 vasútigazgatóságának egyike volt, emellett fontos vasúti csomópont, e tények magyarázhatják, hogy e városban volt a legmagasabb a közlekedés terén foglalkoztatottak aránya. Vas vármegye székhelye e korban társadalmi összetétel szempontjából a törvényhatósági városokhoz viszonyítva nem mutatott kedvezőtlenebb képet.

Savária múzeum 

 1867-ben a sajtószabadság visszaállítása, a politikai konszolidáció, a népoktatási törvénynek köszönhetően az olvasni tudók számának növekedése, a gazdasági fejlődés, a hirdetések számának megnövekedéséből származó nagyobb bevételek, a polgárok igénye stb. Szombathelyen is a helyi sajtó megjelenését, majd gyors fejlődését eredményezte. A helyi sajtó széles skálája bontakozott ki: a szabadelvű Vasmegyei Lapok (1867-1895), amely 1896 január 1-ével beolvadt az 1889-ben indult, s szintén szabadelvű Vasvármegyébe (1889-1945), az egyházmegyei kiadású politikai napilap, a Szombathelyi Újság (1895-1919), a Függetlenségi Párt lapja, a Dunántúl (1882-1898), majd a Vasmegyei Független Hírlap (1905-1919), a Szombathelyi Friss Újság (1901-1905), amely 1905-ben beolvadt a liberális Vasmegyei Naplóba (1904-1919). A német ajkúak közgazdasági és társadalmi hetilapja az Eisenburger Nachrichten (1873-1877), szabadelvű hetilapja az Eisenburg (1897-1901), függetlenségi párti pedig a Der Volksfreund (1883-1916) volt. Több szakfolyóiratot is kiadtak Szombathelyen pl. a gazdasági témájú Egyesületi Értesítőt (1879-1944), az Állattenyésztési Szemlét (1909-1912), a Fotográfiát (1904-1914). A humoros és élclapokat a hetente - kéthetente megjelenő Zuhany (1878-1880), a Torma (1882-1892), a Herkó Páter (1882-1883) és a Kaczagó Világ (1908-1909) képviselte. Szombathely a dualizmus kori történetéből több mint 80, hosszabb - rövidebb ideig megjelenő periodika ismert. 1908-ban Pozsonyban 17, Győrben 15, Szombathelyen és Sopronban 8, Nagykanizsán és Székesfehérváron 6, Pécsett 5 féle periodikát adtak ki.

A mai Berzsenyi Dániel tér a századfordulón

(balról a Püspöki Palota)

A korban a városok jogállásukat tekintve két típusba, törvényhatósági vagy rendezett tanácsú városok sorába tartoztak. Az utóbbi kategóriát, amelybe Szombathely is tartozott az 1871. évi XVIII. törvénycikk szabályozta. E törvénycikk szerint Szombathely, mint rend. tan. város önkormányzati és állami közigazgatást közvetítő szereppel rendelkezett, a megye törvényhatóságának volt alárendelve, a megyétől, vagy a kormánytól kapott rendeleteket vita nélkül végre kellett hajtania. A város belügyeiben (vagyon, költségvetés stb.) maga dönthetett, szabályrendeleteket alkothatott, amelyek megyei jóváhagyásra szorultak. Önkormányzatának legfőbb szerve a képviselő-testület, annak elnöke a polgármester volt. A képviselő-testület végrehajtó szerve és a város előljárósága a tanács volt. A képviselő-testület a szóban forgó törvény 34.§-a alapján fele-fele arányban a polgárok szabad, nyílt választása során megválasztott tagok és a legtöbb adót fizetők (virilisek) köréből állt össze. (A virilisek névjegyzékének összeállításakor az értelmiség adóit duplán számolták.) 1886-ban 47 választott és 47 virilis képviselője volt a perint-parti városnak. A dunántúli városok közül 1910-ben Nagykanizsán volt a legmagasabb az egy virilisre eső adó összege (2100 k.), majd Szombathely következett 1920 koronával (Pécs 1770 k., Sopron 1610 k., Győr 1540 k., Székesfehérvár 1020 k.). A virilizmus révén a képviselők egy jelentős része állandó tagja lett a képviselő-testületnek s hosszú időn át nagy szerepet játszott a város életében. A szombathelyi képviselő-testületben ekkor 4 fő csoportosulást lehetett megfigyelni: 1. őshonos, szombathelyi, tehetős, iparos- és kereskedőréteg (e csoport magyar vagy német származású volt, erős lokálpatriotizmus jellemezte, korábban szerzett kiváltságai védelmében tartott össze), 2. új, mozgékony, vállalkozó szellemű, a Monarchia más területeiről idetelepült ipari tőkések (gép-, bőr-, gyufagyáros stb., a városi közösségbe egészen be nem fogadott réteg, jelentős szerepük volt a gazdasági életben, kevésbé lokálpatrióták), 3. őslakos, közismert és közmegbecsülésnek örvendő értelmiségiek, 4. kisszámú ősbirtokos, mezőgazdaságát tőkésíteni kívánó földbirtokos. Éhen Gyulának és társainak e képviselő-testületet kellett a modernizációhoz megnyerni. A település a dualizmus korában csakhamar tehernek érezte a megyei felügyeletet, ügyeit önállóbban kívánta intézni s ezért a magasabb városi rang, a törvényhatósági városi cím elérésére törekedett. E próbálkozás azonban sem 1894-ben, sem 1907-ben nem járt sikerrel.

A kerthelyiségek egyike

Szombathely, az egykori püspöki mezőváros a dualizmus korában korszerű infrastruktúrával, kommunális intézményekkel rendelkező modern várossá vált. Színház, vendéglők, kávéházak, szállodák, fürdők, parkok létesültek, melyek megváltoztatták a városképet, új városi életformát eredményeztek. Az új intézmények nagyobb kényelmet, biztonságot, higiénét, jobb művelődési, szórakozási lehetőséget, magasabb életminőséget tettek lehetővé. Szombathely e korban magasabb városiasodási fokon állt, mint az ország, vagy a Dunántúl városainak legnagyobb része. Talán mondhatjuk azt is, hogy a szombathelyi urbanizáció megközelítette, elérte az európai mércét, az átlagos nyugati szintet. Szombathely példája is bizonyítja azt, hogy a nagy lakosságszám nem jelent magasabb urbanizációs fokot. Ezen állítást támasztja alá Beluszky Pál egyik tanulmánya, melyben a magyar városok 1900. évi állapotának komplex vizsgálata alapján városaink rangsorában a 17. helyre (Zágrábot is számolva a 18.) tette Szombathelyt. Vas megye székhelye e rangsorban így több törvényhatósági várost (Fiume, Eszék, Komárom, Marosvásárhely, Szabadka, Szatmárnémeti, Újvidék stb.) megelőzött. Szombathely lakosságát tekintve 1900-ban a 39., 1910-ben a 28. helyen állt a magyar városok sorában.

Zenepavilon a Szent István-parkban

Szombathely, az egykori püspöki mezőváros a dualizmus idején a korábban megszerzett pozicióit tovább erősítette, újakkal egészítette ki, s a Dunántúl jelentős városává, környékének nagy hatósugarú központjává (gazdasági, közlekedési, közigazgatási, kulturális stb.) emelkedett. Eddigi soraimmal azt kívántam bemutatni, hogy Szombathelyen a vasút megjelenése megindított egy gyors városfejlődési folyamatot, amelyet a kiegyezés utáni gazdasági fellendülés, a város polgárainak áldozatvállalása és igényessége, valamint a megfelelő szakemberi és városvezetési háttér, a megye földbirtokosainak (pl. Batthyányak, Gothardok) segítsége erősített. Ezen hatások együttes jelentkezése Szombathelyt a korabeli Magyarország egyik legmodernebb városává tették.

„Éhen Gyula szoborformáló keze alatt a hajdani kisváros igen rövid idő alatt valóságos nagyvárossá épült és teljesedett ki. Megrajzolódtak a nagy formák, de ezt még a lélek a kulturális szervezetlenség miatt nem tudta kitölteni. Nem azért, mintha nem lettek volna szellemi értékek, hanem azért, mert a léleklángocskák szétszórtan lobogtak mindenfelé s így nem tudták egységes fénnyel betölteni a várost.“

Az 1899. esztendőben azonban már megmozdultak a város zene-tehetségei és zenekedvelői. Hogy a zenei erőket egyesítsék és a zenei életnek tervszerű irányítást szabjanak, 1900-ban megalakították a zenekedvelők egyesületét.“

E szavakkal kezdi beszédét dr. Mészáros Hugó, Szombathely megyei város kultúrtanácsnoka, 1934. április hó 21-én, a zeneiskola negyedszázados jubileumi ünnepségének első hangversenyén, majd így folytatja:

„Ezt az egyesülést az akkori város legagilisebb aktív muzsikusai, dr. Gyöngyösi Tivadar ügyvéd, Berzsenyi Janosits József államépítészeti hivatali mérnök, Liszt Ferenc egykori tehetséges tanítványa, Knebel Jenő cs. és kir. udvari fényképész és dr. Stadler Izidor ügyvéd hívták életre.

Ezek a lelkes muzsikusok rövid idő alatt 400 tagot toboroztak az egyesület zászlaja alá. Az egyesület elnökéül sikerült megnyerniök dr. Edelman Sebő premontrei kanonok igazgatót, aki készséggel és tökéletes rátermettséggel vette ki részét minden nemes megmozdulásból. Ebben a kulturális munkájában igen lelkes munkatársakat kapott az egyesület két alelnökében, gróf Korniss Gyulában és Knebel Jenőben, valamint az egyesület mindig tettrekész és örökké fáradhatatlan igazgatójában, dr. Stadler Izidorban.

A zsenge egyesület a buzgó vezetőség irányítása mellett lelkesülten látott a komoly munkához. Hamarosan pompás zenekart szervezett a város muzsikusaiból néhai Pongyelőki Rót kir. tanácsos gordonkaművész közreműködésével. Mi sem igazolja jobban a lendületes munkát, mint az, hogy ez a zenekar egészen rövid idő alatt Janosits József vezénylete mellett annyira haladt, hogy a régi városi színházban már a közönség elé állhatott önálló hangversennyel. (...)“

„… a zenei nevelésről megfelelő gondoskodás történik.“

„A vezetőség lelkes gárdája nyílt szemmel járta a maga útját és egy percre sem tévesztette szem elől a maga emelkedett céljait. Mindjárt a kezdet kezdetén rájöttek arra, hogy habár a városnak szép számban vannak igen tehetséges zenészei, de igazi zenei életről és fejlődésről csak akkor lehet szó, ha a zenei nevelésről megfelelő gondoskodás történik.

Az egyesület buzgó vezetői nem tétováztak. Két éven belül megszervezik az egyesület első zeneiskoláját, amely 1902. évben hegedű és zongora tanszakkal már meg is kezdi működését. Az iskola vezetésére sikerült megnyerni Balassa Kálmán országos hírű hegedűművészt, aki főiskolai készültséggel, széles zenei tudással és lankadatlan ambícióval fogott munkához. Az iskola rögtön magas nívóra emelte a zenei oktatást, amely eddig tisztán dilettánsok kezén volt. Balassa Kálmán úgy állította össze az iskola tananyagát, hogy az tökéletesen hozzásimult a zenei főiskola tanítási anyagához. Ezzel valóban alapjait vetette meg a jól átgondolt zenei nevelésnek és a zenei élet biztos fejlődésének.“

Ekkor kezdi zenei tanulmányait Balassa vezetésével Koncz János, akinek rövid életútja a Zeneakadémia katedrájáig, s Európa rangos koncertpódiumaiig ível.

„Balassa Kálmán azonban nem elégedett meg az iskola területével. Nem zárkózott el a zenei nevelés várába, hanem belekapcsolódott a város lüktető zenei életébe és szerves összeköttetést teremtett az iskola, valamint a zenekedvelők egyesületének munkája között. Kivette részét az egyesület lüktető életéből, kiválóbb növendékeit pedig bevezette az egyesület zenekarába s ezzel ezt a zenekart állandóan felfrissítette s annak egyre erőteljesebb kibontakozását segítette elő.

Avatott vezetése alatt az iskola rohamos fejlődésnek indult, úgyannyira, hogy az egyesület vezetősége komolyan foglalkozott már a gondolattal, hogy az iskolát közérdekű szerepe minél fokozottabb betöltése érdekében városiasítani kellene.

Ez a gondolat azonban egyelőre nem valósulhatott meg, viszont a rohamos fejlődéssel az egyesület anyagi ereje nem tudott lépést tartani s így a zenei élet határozott veszteségére az iskolát egy időre kénytelen volt szüneteltetni.

De a kényszerű szünet nem tétlenségben telt el. Az egyesület ízig-vérig lelkes vezetői a veszendő időt arra használták fel, hogy az egyesület alapjait anyagiakban megerősítsék és kultúrmunkája folyamatosságát hosszú időre biztosítsák.

Ebben a nehéz küzdelemben dr. Stadler Izidor és Knebel Jenő küzdöttek az élen. Nekik az iskola is, az egyesület is valósággal a szívükhöz nőtt már, nem tudtak belenyugodni abba, hogy a rövid idő alatt pompásan kivirágzott kultúrlétesítmény az aranyeső szeszélyessége miatt elhervadhasson. Évekig tartó megfeszített munkájukat teljes siker koronázta. 1909-ben újra életre hívták a zeneiskolát.“

(1916-1950)

Az iskola

Az 1916/17-es tanév fordulópont az iskola életében. Átvéve a volt egyesületi zeneiskola vagyonát, személyi állományát, azóta mint városi kultúrintézmény működik, a képviselőtestület, illetve a város tanácsának fennhatósága alatt. Közvetlen felügyeletét a 10 fős zeneiskolai bizottság gyakorolja, melynek tagjait a közgyűlés választja meg. A bizottság elnöke Szombathely város mindenkori polgármestere (ekkor Kiskos István, aki sokat tett az iskola megmentéséért), tagjai: Egán Alfréd, Katona József, Knebel Jenő, Lomoschitz Károly, Pottyondy Béla, Rauscher Miksa, dr. Stadler Izidor, dr. Szily Miksa, dr. Vajda Imre, Wagner Alajos és Csikor Elemér igazgató mint bizottsági jegyző. „A városi tanács tagokul dr. Ujvári Ede helyettes tanácsnokot és Grabler Viktor főjegyző urakat küldötte ki.“ „Az állami ellenőrzés az országos m. kir. zeneakadémiáról kiküldött tanárok által történik“.

A város tanácsa 1916. augusztus16-i ülésén elfogadja a zeneiskola Belső Szervezeti Ügyrendjét és Házi- és Fegyelmi Rendszabályait.

Az oktatás kívánt színvonalára a 4. pontban meghatározott Tananyag utal:„Szombathely városi zeneiskola tananyaga teljesen azonos a m. kir. zeneakadémiáéval, de minthogy az iskola elsősorban nem művészképzésre, hanem a zeneművészetnek minél szélesebb körökben való megkedveltetésére és terjesztésére van hivatva, és így a kevésbé tehetségeseket sem lehet mereven elutasítani, azért ugyanazon tananyag, mely az orsz. magy. kir. zeneakadémián 10 évre van megállapítva, az a Szombathelyi városi zeneiskolánál 13 évre van beosztva...“ Tanítási rendszerét 3 „tanfolyamban“ határozza meg, úgymint:

„1. Alapfokú tanfolyam, az illető hangszer elemi fokán indul meg. A zongoratanszakon 5, a hegedűtanszakon 3 évre van beosztva.

2. A  középfokú tanfolyam, az illető hangszer játékának, valamint a zeneelmélet alapismereteinek tanításával növendékeit az akadémiai (kiművelési) tanfolyamra készíti elő. A zongora- és hegedűtanszakon 4 évre van beosztva.

3. Az akadémiai (kiművelési) tanfolyam elméleti és gyakorlati úton a művészi pályára készít elő és 4 osztályból áll.“

„A zongoratanszak tananyaga 13 évre akképpen van beosztva, hogy a X.-ik osztály az első akadémiai osztálynak felel meg.“ - írja az 1916/17-es Évkönyvben.

Csikor Elemér igazgató folyamatosan munkálkodik az oktatás színvonalának emelése, a körülmények javítása és a tantestület építése érdekében. Ebben segítségére van a Közoktatásügyi Minisztérium rendelkezése (1934), mely „az iskolákban működő tanároknak a magánzenetanítást megtiltja.“. A rendelkezésnek is része lehet abban, hogy két kiváló, a városban évek óta magántanítást folytató zenetanárt (Wiener Lilyt és Zittrich Linkát) sikerül megnyerni az iskola számára, korábbi növendékeikkel együtt, s így „…az a vonzerő, amely személyük és pedagógiai munkásságuk közkedveltségében megnyilvánult, most már az iskola erkölcsi erejét gyarapítja.“

A zeneiskola felügyeletét a közoktatási miniszter az 1941/42. tanévvel a „tankerületi kir. főigazgatóság hatáskörébe utalta. Ezzel a zeneiskolákat a közoktatás keretébe iktatta.[…] A tankerületi kir. főigazgató úr a tankerület zeneiskoláinak szaktanulmányi felügyeletével, mint tankerületi zenefelügyelő, Balassa Kálmánt, a szombathelyi városi zeneiskola igazgatóját bízta meg. Ha nem is hivatalos megállapításban, de lényegében ezzel a szombathelyi városi zeneiskola a tankerület zeneiskoláinak mintegy központjává lett…“

Egy évvel később (1943) - Keszthely város elöljárósága kérelmére és a minisztérium kívánságára - a keszthelyi Zeneiskola a szombathelyi Zeneiskolához kapcsolódott. 1945-re Kőszeg csatlakozását is tervezik.

Az igazgatók tevékenységének helyi irányítója az ötvenes évekig a városi zeneiskolaszék, majd azután a tanács oktatási osztálya lett. A zeneiskolaszéknek 1945. augusztus 30-án tartott ülésén megállapították, hogy a zenei népművelésnek nagy társadalmi jelentősége van. Ezért oda kell hatni, hogy minél többen tanuljanak zenét. Ennek érdekében méltányos tandíjat állapítottak meg. Tervbe vették fúvós és ütőhangszerek tanítását is. Ezzel nemcsak a munkásság hangszertanulás iránti kedvét igyekeztek megalapozni, hanem az ifjúsági zenekarok fejlesztését is szolgálni kívánták. E népnevelő gondolatnak mérlegelésével az iskola vezetősége elhatározta, hogy felterjesztéssel fordul a minisztériumhoz és kéri a városi zeneiskola államosítását. A megvalósulásra 1950. január 1-jével került sor.

Elhelyezés - tanulólétszám

Az iskola elhelyezése az 1932-es tanévben oldódik meg. Önálló kétemeletes épületet kap a Szily J. u. 4. szám alatt: kamarateremmel, 9 tanteremmel, igazgatói szobával, előtérrel és altiszti lakással. Addig viszont nehéz évek voltak: a Kultur palotát 1919-ben az állam múzeum céljára foglalta le. A zeneiskola részére meghagyott néhány helyiséget (korábban nyolccal működött ugyanitt), s két termet a Legényegylet házában, másik kettőt a polgári fiúiskolában jelölt ki. Bizonyára ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy a tanulók létszáma az 1916. évi 208-ról 1928/29-ben mélypontra süllyedt. Mindössze 114 zeneiskolás növendéket oktattak. A tendencia ekkor megfordult és a létszám a negyedszázados évfordulóra 215 főre emelkedett. Ez a 200 körüli létszám maradt 1941/42-ig, majd a háborús években 300 fölé nőtt.

Az 1945. márciusi nagy bombatámadáskor megsérült a Városháza. Ezért a zeneiskolát a Hollán Ernő u. 11. sz. alatti egyemeletes épületbe költöztették, ahol a kevés, egymásba nyíló terem nemigen felelt meg a zenetanítás feltételeinek. 1949-ig tanítanak itt, majd rövid időre visszakapják eredeti épületüket. Még ugyanebben az évben ismét költözködni kell: ezúttal az építészetileg nagyon szép, copf stílusú Eölbey-házba (Szily J. u. 2.). Igaz, ez még szűkebb, a tantermek éppúgy egymásba nyílnak, az áthallás, a járkálás továbbra is zavarja az órákat, mégis mintegy 20 évig - az új iskola átadásáig - ebben az épületben működnek.

Tantestület

Csikor igazgató a városba kerülése óta harcol a kontárok, a dilettáns zenetanítás ellen, érvekkel, eredményekkel, szép koncertekkel is bizonyítva a szervezett zeneiskolai oktatás előnyeit. Gondosan bővíti, - a lehetőségek és igények figyelembevételével - alakítja tantestületét. Az egyesületi formából kisegítő tanerőként felesége, Jakab Mica és két felső osztályos növendéke, Laub Vilma ésKnebel Márta mellett egy zongora- és egy hegedűtanárt alkalmaz Barta Irén, ill.Koller Alfréd személyében. (Tanári oklevelük megszerzése után Laub Vilma 1960-ig, Knebel Márta 1971-ig tanított a szombathelyi zeneiskolában). A következő, 1917/18-as tanév 295 fős „csúcs-létszámának“ tanításához a bécsi zeneakadémián végzett zongorista Botfy Jankát és a budapesti Zeneakadémiáról Popper Dávid csellista-növendékét, Deák Istvánt találjuk Szombathelyen. Őt Altschuhl Miksaköveti egy év múlva.

A hegedűsöket Kollár Alfréd mellett rövid ideig Rados Dezső is tanítja, aki később a budapesti Zeneakadémia tanára lesz. Tizenöt éven át tanít Szombathelyen a Hubay-tanítvány Szendéné Bárdos Alice, Európa-szerte koncertező hegedűművész. Őt 1941. január 1-vel (40 évesen) nyugdíjazzák, ekkor hívják meg helyébe Balassa Kálmánt, aki 1945-ig tanít, s átveszi az iskola igazgatását is. Új tanárként (24 korábbi magántanítványával 1934-ben) Wiener Lily csatlakozik a Zeneiskolához, majd 1941-től Németh Stefánia, aki évtizedekig neveli a szombathelyi hegedűsöket. Balassa munkáját folytatva kezdi meg működését Szombathelyen az 1941/42-es tanévtől Mezey Mária áll. kép. okl. hegedűtanárnő, aki 1954-61-ig az igazgatói teendőket is ellátja.

A zongora tanszakon az igazgató és két növendéke mellett Kartner Margit tanít 17 éven át. Zittrich Linka 1934-től haláláig, 1943-ig, de korábban magántanárként dolgozva, mintegy 40 évig szolgálta a zenetanítás ügyét városunkban. Csikor Elemér nyugdíjba vonulásának évében férjével együtt érkezik Balassáné Koncz Irén(Koncz János nővére), áll. kép. eng. zongoratanárnő (1944. április 16.), 1942-től rövid ideig Szombathelyen tanított zongorát Takács Jenő zeneszerző, aki Európa több nagyvárosában koncertezett. (Korábban a manilai egyetem és a kairói zeneakadémia zongoratanára volt, innen a pécsi zeneiskola igazgatói posztjára távozott. Ma Ausztriában él.) Új tanárok még a zongora szakon: Szabóné Törseök Hilda, Heintz Margit, Nagy Ilona, Dr. Zarándné Molnár Klára, Tóth Éva.Aktívan kapcsolódik a város zenei életébe a kiváló zongorista, Bachmann Tibor1956-ig.

Az énektanár, Bán Erzsébet, a kolozsvári conservatoriumból 1918-ban érkezik. ŐtWalter Margit követi 1934-ben, aki budapesti zeneakadémiai állását megelőzően rövid időt tölt itt. Utóda, Ujfalussyné Mándi Mándy Margit, az éneken és karéneklésen kívül zenei óvodát is vezet. 1942-től Permayer Ilona folytatja munkáját.

A fafúvós hangszereket 1941-ben Baranyai János, a soproni zeneiskola tanára kezdte tanítani, majd 1942/43-ban az „…összes fa- és rézfúvó- és ütőhangszerek a m. kir. honvédzenekar erre kijelölt tagjai által“ taníttatnak, az évkönyv tanúsága szerint 17 fő.

Tanszakok, tantárgyak

Mint láttuk, Csikor Elemér 32 éves igazgatósága alatt 4 főtanszak működött: a zongora, s a kezdeti nehézségek után a hegedű is folyamatosan, a később induló gordonka és ének kisebb megszakításokkal, gyakoribb tanár-váltással. Az 1916/17-es tanévben bevezették mellékszakon a zenediktálást,a zeneelméletet, az összhangzattant és a karének oktatását is. Ezek fontosságáról próbálta az igazgató meggyőzni a szülőket. Az 1928/29-es tanévben a takarékosság következtében egy időre megszűntek a zenediktálási és zeneelméleti órák az alsó tagozaton. A középosztályokban az elmélet-oktatást az igazgató maga vállalta, jóllehet ő a zongora tanszakon már 9 órával túlhaladta heti kötelező óraszámát.

Az elméleti képzés mellett a kamarazene is bekerül a tantárgyak közé. A fúvós tanszak gondolata már korábban is felmerült, az első kísérletre mégis csak 1941-ben került sor Balassa Kálmán igazgatása idején.

(kép1)

(kép2)

Növendékek

A tanulók kötelességeit az iskola Belső Szervezeti Ügyrendje s az ezzel egyidejűleg elfogadott Házi és Fegyelmi Rendszabályzat tartalmazza. Rendelkezik a beíratásról, abeíratási, felvételi vizsgálati, pótvizsgálati díjakról, a tandíj és tandíjmentesség szabályozásáról, a szereplések rendjéről, a diákok kötelességeiről. stb.

A tanulók az alábbi érdemjegyeket kaphatják: lásd (kép1)

A tandíjakat úgy állapítják meg, hogy az alsó osztályokban kevesebb legyen, hogy minél többen beiratkozhassanak, a felsőbb osztályokban pedig az előmeneteltől függően kaphatnak kedvezményt. Az inflációs időben (1934-ben) a tandíjakat csökkentik!

A tehetséges növendékek felkarolása érdekében megoldják a zongorával nem rendelkezők gyakorlási lehetőségét a zeneiskola hangszerein.

A növendékek sorából (a teljesség igénye nélkül) ki kell itt emelni azokat, akik hangszerjátékukban eljutottak a legfelső szintre, s noha „vidéken“ tanultak, tehetségük és kiváló tanáraik révén a budapesti Zeneakadémián tehettek vizsgát az itthon végzett anyagból. Többek között: Csikor Éva, Derezsán Erzsébet, Gerlits Ilma, Goldstein Irma, Katona Mária, Laub Vilma, Palásthy Margit, Schultz Zoltán - zongora, Gelenczei Miháltz Ilona, Permayer Ilona, Stubenvoll Magda - ének, Lomoschitz Pál, Vinkovits Gizella - hegedű. (lásd: kép2)

Hangversenyek

„A növendékek gyakorlati készültségének bemutatására és a nyilvánossághoz szoktatás céljából az intézet hangversenyeket rendez.“ - olvashatjuk az iskola Ügyrendjében. E rendezvények műsoraiból - melyeket az Évkönyvek többnyire megörökítettek - képet kaphatunk tanár és diák munkájáról. A házi hangversenyeken kívül rendezett nyilvános növendékhangversenyekre többször reagál a helyi sajtó, így a kritikákból következtethetünk a koncertek színvonalára.

Álljon itt a Városi Zeneiskola első növendékkoncertjének műsora, ahogyan az az 1916/17-es évkönyvben megjelent:

Csikor Éva neve - az igazgató lánya, aki 1973-ig lesz zongoratanára a zeneiskolának - egy 1928-as hangverseny 5. számaként itt szerepel először hangversenyen. Az 1930. május 14-én tartott növendékhangverseny 2. számában Bartók Népdalok-at zongorázik Nemes Ödön elemi osztályos tanuló.

Az 1931 őszén birtokba vett új iskolaépületben kis koncertterem is volt, így a házi hangversenyek rendszeresekké váltak. 1931. december 17-én rendezett Mozart emlékhangversenyükön Varasdy Emmi, Valkó Amália, Csikor Éva, Lomoschitz Pál, Schultz Zoltán szereplése volt kiemelkedő. A következő tanévben már három házi és három nyilvános hangversenyen tapsol az egyre nagyobb érdeklődést mutató közönség.

1932. november 19-én zongoraművekből és kamarazenéből szerkesztett Haydn-hangversenyt rendeznek.

A későbbi tanévekben a házi és a nyilvános növendékkoncertek rendszeressé válnak. Átlagosan hármat rendeznek mindegyikből.

Az 1934/35-ös tanév legjelentősebb programja az iskola fennállásának 25. évfordulójára rendezett koncertsorozat.

Április 21-én az iskola tanárai adnak impozáns műsort, melyet a Szombathelyi Dalosegylet férfikara keretez. A köszöntőt - részletét idéztük - Dr. Mészáros Hugó városi tanácsnok mondja.

A műsorban Bartók és Kodály művek is elhangzanak.

A második hangversenyen az iskola legjobb növendékeit halljuk. A műsorban a kortárs magyar szerzőket Kazacsay, Kadosa, Siklós egy-egy műve képviseli. Befejezésként apa és lánya, tanár és tanítvány: Csikor Elemér igazgató kíséri második zongorán lányát, Évát, Mozart: d-moll zongoraversenyének megszólaltatásakor.

A harmadik hangverseny április 29-én a város zenei bemutatkozása a nagyvilágnak: A Kultúrház nagyterméből közvetített élő rádióadásban dr. Ujváry Ede polgármester mutatja be Szombathely zenei életét. A Fricsay Richárd főzeneigazgató vezényelte zenekar két szólistát kísér: a város szülöttét, Koncz János hegedűművészt, a magyar királyi Zeneakadémia tanárát, és Székely Mihályt, a magyar királyi Operaház basszistáját.

Zenetanárok koncertjei

A jubileumi ünnepségeken elhangzott tanári koncert nem magában álló zenei vállalkozás. A zongoraművész-igazgató Rados Dezső és Kartner Margit Szombathelyre kerülésekor írja: a „tanári kar a város zenei életét nagyszerűen fellendítette“ s ez még inkább igaz, mikor a fiatal Hubay-tanítvány, a sokat koncertező hegedűművésznő, Bárdos Alice csatlakozik a zeneiskola tanári karához.„A tanárok iskolai munkájukon kívül a kultúregyesületi hangversenyeken történt közreműködéssel szolgálták a zenekultúra ügyét […]Az ez évi tanári szereplések közül kiemelkedik Bárdos Alice hegedűművésznőnek a budapesti zeneakadémia nagytermében tartott hangversenye.“ (1928/29) A következő tanévben „…ismét Bárdos Alice hangversenyei vonták magukra a figyelmet. A művésznő a rádióban is szerepelt szólószámokkal.“ Az 1930/31-es Évkönyvben így számol be: „A tanárok az év folyamán többször léptek fel szerepléssel, így Knebel Márta és Laub Vilma kétzongorás művet adott elő. Bárdos Alice-t és Kartner Margitot kamaraszámaikért ünnepelték. Csikor Elemér a szombathelyi szalézi templom építése javára adottönálló hangversenyt nagy sikerrel, melynek műsorán a szombathelyi Dalosegyesület is szerepelt 1931. december 17-én.“

„A Zenebarátok Egyesületének rendezvényein 1920-40 között szerepeltek ismételten: Dohnányi, Stefániai, Bartók, Szigeti, Jean Marie Darré, Kodály, Fischer Annie, Ungár Imre, Wanda Luzatto, Piovczan, stb“ - írja visszaemlékezésében az igazgató.

E hangversenyek közül számunkra most a legfontosabb, mely csak napokkal előzte meg az iskola jubileumi rendezvényeit, s - a műsorok tanúsága szerint - komoly feladatot rótt a város zenekarára s tanár-szólistáira: 1934. március 18-án Bartók Béla zeneszerző, zongoraművész vendégszereplése. Minősíti az itt folyó munkát, hogy a rendkívül igényes, világjáró művész kamarapartnerül fogadja el Baranyai Gyulát és Bárdos Alice-t. A Kultúregyesület - az 5. magyar gyalogezred muzsikusaival kiegészült -Zenekara Baranyai Gyula vezényletével - a rotterdami világpremier és a Magyar Rádióbeli elhangzás után - Magyarországon először játszotta hazai koncertteremben a Magyar parasztdalok meghangszerelt változatát.

„A magyarországi Bartók-recepció történetében először fordul elő, hogy egy városunk - még csak nem is a legnépesebbek közül való - önerőből tanult meg s játszott el mindjárt két kompozíciót. Ezt a teljesítményt Szegeden 1937-ben, Debrecenben 1939-ben követték.“ - írja Breuer János a Muzsika 1999. márciusi számában.

Az 1934-41 közötti időszak - a fokozatosan romló gazdasági és politikai körülmények dacára - a zeneiskola tanárainak szép sikereket hoz. Nemzetközi ismertséget jelent Bárdos Alice két olaszországi turnéja (1936, ill. 1938), s ez évig évenként játszott a rádióban. Rajta kívül Walter Margit és Mándy Margit rádiószerepléséről tudósítanak az évkönyvek. Budapesten önálló hangversenyt adott Bárdos Alice (1934/35), kamarazene műsorban szerepel (1936/37), meghívottja a Koncz-emlékhangversenynek (1937/38) s a budapesti hangversenyzenekarral játszik szólót (1938/39). A város, a Kultúregyesület rendezvényein s a Collegium Musicum műsorain rendre ott találjuk, de úgy tűnik, karrierje - nem tehetségének hanyatlása miatt - megtorpan.

Mándy Margit Budapesten a Vigadóban a képzőművészek estjén lépett fel (1936/1937), Debrecenben és Veszprémben énekelt, a Collegium Musicum hangversenyén, jótékonysági koncerteken, helyi hangversenyeken szerepelt. Bekapcsolódott a koncertéletbe Wiener Lilly és Tóth Imre, s folytatja szerepléseit Laub Vilma és Knebel Márta.

Csikor Elemér a kultúregyesületi hangversenyeken kívül Tóth Imrével együtt is adott hangversenyt (1934/35), majd a Liszt-év kapcsán vállal számos fellépést (Sárvár, Zalaegerszeg, Faludi társaság Liszt ünnepsége, IDO Világkongresszus (1936/37) s a MÉMOSZ dalkör rendezvénye). Aki úgy gondolja, hogy a nyugdíjba készülő igazgató elfáradt, tekintse át búcsúkoncertjének műsorát, s látni fogja, hogy ereje teljében lévő művész búcsúzik az iskolától.

„Csikor Elemér igazgató, mintegy búcsúzóul, (1941-ben nyugdíjba vonulása alkalmából) június 4-én az intézet hangversenytermében önálló zongoraestet rendezett, melyen nagyigényű műsort adott elő nagy sikerrel. Ugyanezen műsor meghallgatását a zeneiskola növendékei részére május hó 31-én, egy ifjúsági előadás keretében tette lehetővé. m. Mándy Margit énektanárnő három estére terjedő ária- és dalciklust tartott a zeneiskola termében önálló rendezésében. A nagysikerű hangversenyeken a zongorakíséretet Csikor Elemér igazgató látta el. Szerepelt még több ízben a budapesti és kassai rádióban és több vidéki városban az ťErdélyértŤ mozgalom hangversenyein. Balassa Kálmán ig.h., mint a kultúregyesület vonósnégyesének vezető első hegedűse több alkalommal szerepelt a Faludy F. társaság kultúrdélutánján. A vonósnégyes gordonka szólamát minden alkalommal dr. Havass Imre gordonkatanár játszotta.“ - írja Balassa Kálmán, a leendő igazgató az 1940/41-es évkönyvben.

Rádiónap 1943.június 9. Komoly feladatot ad a tanári karnak és a növendékeknek.

Az 1943/44-es tanév már a háború közvetlen közelében zajlik, az év végi növendékkoncertek elmaradnak. Az 1945-ös tanévben évkönyv már nem jelent meg.

Az 1944-50 közötti időszak háborús eseményei, társadalmi, politikai átalakulásai idején a zeneiskola fontossága megmarad. Az igazgatók váltakozását ismerjük, ám a tanárok és növendékek cseréje - annak ellenére, hogy a régi tantestület nagy része továbbra is itt dolgozik - nem követhető pontosan. Az iskola tanulólétszáma mintegy 100 fővel emelkedett.

A zeneiskola következő évtizedét meghatározó tanár-egyéniségek közül Csikor Éva (zongora)1946-tól, Törseök Hilda (zongora) és dr. Kiss-Domonkos Géza (gordonka) 1947-től tanítanak itt. Rövidebb időt töltenek Szombathelyen 1947-től V. Katona Mária (zongora), 1948-tól Lugossy Jenőné (ének).

1949-ben kerül a zeneiskolához Lendvai Ernő zenetudós, Bartók-kutató és felesége, Tusa Erzsébet zongoraművész.

Az iskolában folyó munkát kisebb megszakításokkal Balassa Kálmán és Heintz Fülöp irányítja megbízott igazgatóként. Az oktatás színvonalát néhány műsor és újságcikk mellett a tanárok neve garantálja. A zenei tanulmányi versenyen elért kimagasló sikerről a Vasmegye és a Nyugati kis újság is beszámol.

E képen látható vonósnégyes 1929-ben Budapesten alakult meg. 1939-től Szombathelyen átalakultak más brácsistával. 1946-tól a háború után mint a szombathelyi Zeneiskola Tanári Vonósnégyese működtek.

Tagjai voltak:
Balassa Kálmán primárius, m-kir. Opera koncertmestere, Joachim növendék
Németh Stefánia II. hegedű, hegedűtanár, Zathureczky-Koncz növendék
Mezey Mária brácsa, hegedűtanár Zathureczky növendék
Dr. Kiss-Domonkos Géza cselló, gordonkatanár, dr. Sebestyén és Kerpely növendék.

Dr. Kalocsai Péter írása

Készült a 90 éves a Bartók Béla Zeneiskola multimédiás CD alapján.

A Bartók Béla Zeneiskola - fő feladatán, az ifjúság zenei nevelésén túl - folytatja a város zenei életének alakítását, szervezését. A tanárok rendszeresen koncerteznek, élvonalbeli vendégművészek adnak hangversenyt a Múzeum, majd a Tanítóképző Intézet dísztermében. Kíséretüket a főleg zeneiskolai tanárokból és magasabb osztályos növendékekből álló szimfonikus zenekar látja el Lendvai Ernő, Simon Jenő majd Petró János irányításával. Ez az együttes a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar közvetlen jogelődje.

Az 1959-ben félszáz éves jubileumát ünneplő szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola neve a kamarazene fesztiválok révén válik ismertté. Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Eger találkozóin a modern magyar kompozíciók bemutatásával hívják fel magukra a figyelmet.

A hatvanas évek elején változik a zeneiskolában tanult hangszerek aránya. A zongora egyeduralmának csökkenésével a zenekari hangszerek irányába orientálják a jelentkezőket. Ekkor indul a fa- és rézfúvós tanszak tanítása, mely a hetvenes évek elejére szinte teljessé válik.

Az 1960/61-es tanévben 18 zenetanár kezdte meg a munkát 405 növendékkel. A beköltözéskor is szűknek bizonyult Eölbey ház nehezen tudta ellátni a megnövekedett igényeket, így az iskola igazgatója, dr. Borhy Ottó a megye vezetőinek felveti egy új épület szükségességét.

Zeneiskolai hálózat, szakközépiskola

1942-ben, mikor a „tankerület zeneiskoláinak szaktanulmányi felügyeletével, mint tankerületi zenefelügyelő, Balassa Kálmánt, a szombathelyi Városi Zeneiskola igazgatóját bízta meg a tankerületi kir. főigazgató“, már akkor egyfajta központ szerepét játszotta az iskola. Ez az 1960-as évektől válik fontossá.

1965-ben Szombathelyen kívül 1962 óta Kőszegen működik önálló zeneiskola. Tibold Iván igazgatásának évtizedei alatt alakul ki megyénk zeneoktatásának hálózata: önállóvá válik a sárvári (1965), a celldömölki (1967), a körmendi (1968) a vasvári (1991) zeneiskola, míg mindmáig tagozatként működik Vép (1962 óta), kihelyezett osztályként Gencsapáti (1987). „A területi egység megtartása mellett párhuzamosan szem előtt tartottam, hogy olyan személyek kerüljenek új státuszainkra, akik az iskolai munka mellett más területeken is eredményesen alkalmazhatók, hozzásegítenek minket céljaink megvalósításához. Terveimet úgy készítettem, hogy a járási székhelyeken létesítendő fiókiskolákba is lehetőleg a modern zenepedagógia alapján szakmailag jól felkészült fiatal oktatógárda kerüljön; olyan aktív muzsikusok, akik hangszerüknek megfelelő szinten művészei is. (...) “- írja Vas megye Tanácsa VB. Művelődési Osztályának címzett levelében (vlsz. 1968-ban).

A szombathelyi növendékek és vidéki iskolák tájékoztatására 1967-ben kollégáival életre hívja, szerkeszti és készíti a „Forrás“-t, a megye zeneiskoláinak kéthavonta megjelenő folyóiratát. Beszámol a fontosabb zenei eseményekről, bemutatja a megye iskoláit, s foglalkozik mindazzal, amire a zeneórákon nem biztos, hogy sor kerül (Hangszertörténet, híres előadóművészek, nagy zenepedagógusok, rövid hírek és fejtörő).

Tibold Iván kezdettől fogva megyei perspektívában gondolkodott. 1979 óta vezeti a Vas megyei Zeneiskolák Igazgatói Tanácsát (majd Munkaközösségét). Így segít a kisebb iskolák munkaerőgondjainak megoldásában, szervezi a közös hangversenyeket, zenei versenyeket.

1975-ben megbízzák a szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskola művészeti tevékenységének szervezésével, irányításával, majd a négy osztály kiépüléséig ellátja a művészeti igazgató feladatait is. Az alap- és középfokú oktatás egységének gondolata - évtizedekkel megelőzve a mai iskola-típusokat - helyszűke miatt nem lehetett tartós.

Új iskolaépület

Szépítés

Az első képzőművészeti alkotást, a névadó plakettjét még az iskola régi épületében 1965-ben avatták. Pátzay Pál e munkája ma a Nagyteremben látható. A Cantata Profana kilenc csodaszarvasa - Szántó Piroska gobelinje - kiírt pályázat nyerteseként került aulánkba. Koncz János portréját Schaár Erzsébet alkotta, melyet 1974-ben, az I. hegedűverseny megrendezésekor állítottak Pátzay Pál Bartók Bélát, és Borsos Miklós Kodály Zoltánt ábrázoló szobrával együtt.

Ez utóbbi szoboravatást jelenlétével megtisztelő Borsos Miklós és az iskolaigazgató között barátság alakul. Szívesen vállalkozik a szobrászművész a Koncz János-érem elkészítésére -, mikor erre Tibold Iván felkéri - mely a hegedűverseny legjobbjainak jutalma lesz.

Bartók terem

Hangszerjavító műhely

A szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskola megszervezése s „szárnyára bocsátása“ után - iskolánk hangszerállományán javítandó - a 80-as években a hangszerjavító műhely létrehozásán fáradozik. Ezzel nemcsak iskolájának használ, de segít életben tartani egy kihaló-félben levő szakmát. A sors megadta, hogy ezt a vállalt feladatát befejezze: a , aki azóta a törött hegedűket is gyógyítja.

Hegedűs probléma - Koncz-verseny

A hegedűtanítás problémája kezdettől foglalkoztatja Tibold Ivánt. Miután saját iskolájában gondoskodik a kollégák szakmai továbbképzéséről, s megteremti a kezdőkkel való óraterven kívüli foglalkozás lehetőségét, 1974-ben országos versenyre hívja a tanszak legjobb zeneiskolás, 1978-ban pedig a szakközépiskolás növendékeit. A szombathelyi születésű világjáró hegedűművészről, Koncz Jánosról elnevezett Országos Hegedűversenyt hét alkalommal rendezte meg a résztvevők s a szakma nagy megelégedésére. Példájára hívták életre a zeneiskolák országos hangszeres versenyeit, s az elgondolás, hogy alap és középfok együtt versenyezzen, csak a 90-es években talált követőkre más hangszerek versenyében.

Az 1989-es versenyről a Parlando hasábjain a zsűri elnöke, Halász Ferenc egyetemi tanár nyilatkozik:

„A Koncz János Hegedűverseny az elmúlt másfél évtizedben háromévenként rendszeresen felsorakoztatta azokat a tehetséges fiatal hegedűsöket, akiknek túlnyomó többsége a későbbiekben a Zeneművészeti Főiskolára, majd zenei pályára került. A díjazottak szinte kivétel nélkül, de még a jutalmazottaknak is több mint a fele lett hivatásos muzsikus. Ez mutatja a verseny alapvető jelentőségét: itt mód és lehetőség nyílt és nyílik a főiskolai utánpótlás megismerésére, felmérésére, és szükség esetén megfelelő tanács, útbaigazítás nyújtására, ami megkönnyítheti a növendék haladását.

A másik igen jelentős eredménye, szinte természetes velejárója a versenynek az, hogy a fiatal tehetségek hallják egymást, felmérhetik, hogy milyen magas színvonalú a „konkurencia“, ami a legtöbb esetben új lendületet ad a tanulásnak.

Végül, de nem utolsó sorban igen nagy a jelentősége a versennyel kapcsolatos módszertani tapasztalatcserének, amit az utóbbi időben a videofelvételek nyújtotta technikai lehetőségek csak bővítettek. Hogy a résztvevő tanároknak mit jelent az országos élmezőny megismerése, talán nem kell méltatni. Mint örvendetes tényt meg kell említsük, hogy egyre több olyan tanár is meghallgatja a versenyt, akinek nem szerepel növendéke a versenyen....

... meg kell említsem és köszönjem azt a rendkívüli segítőkészséget, figyelmet és odaadást, amit a verseny szervezői és házigazdái részéről ismételten tapasztaltunk és tapasztalunk: mind a megye és a város vezetése, mind pedig a szombathelyi zeneiskola tantestülete és valamennyi dolgozója, élén a fáradhatatlan Tibold Iván igazgatóval, minden tőle telhetőt megtett, megtesz és elkövet, hogy a verseny lefolyása, a zsűri munkája és a versenyzők szereplése egyaránt zavartalan legyen...“

Tantestület építése

„Mikor Szombathelyre jöttem, csak néhány ismerősöm volt — írja egy helyütt -, ma azt hiszem, sok barátom van itt.“ S ahogy ő szombathelyivé lett, úgy figyelte az ország akár távolabbi részeinek muzsikusait, akiket ide a nyugati végekre csalogatva, állandóan formálta, alakította tantestületét. Tudta, hogy a legszebb iskolában, a legjobb tárgyi feltételek mellett sem jöhet létre eredményes oktatás lelkiismeretes, jól képzett, szakmájukat és a gyerekeket szerető pedagógus kollektíva nélkül. Megbízott kollégáiban, és hagyta dolgozni őket. Támogatta a művészeti együttesekben való közreműködést - ő maga is játszott a megye Központi Táncegyüttesének (ma Ungaresca) zenekarában, majd - büszkén írja - „a szimfonikus zenekar első nagybőgőse voltam“ 1975-ig. Az aktív muzsikálás és tanítás pozitív kölcsönhatását vallotta.

A zenekar, a szakközépiskola, majd a Capella Savaria indulása az országos átlagnál jobb lehetőséget kínált, melyből az oktatás is, az előadó-művészet is profitált. A zenekar függetlenítése átrendezte a város, a megye zenei foglalkoztatásának térképét. Voltak, akik a tanítást, mások a zenekari muzsikálást választották. Akik mindkettőt folytatják, csak fő állást, nem „fő hivatást“ választottak, hiszen mindkét tevékenység csak teljes szívvel végezhető -, a „fél“ csak az óraszámokra vonatkozik.„Iskolánk vezetőségének törekvése az, hogy az egyes tanszakvezetői posztokon megüresedett állásokat teljes óraszámban dolgozó, az oktató-nevelő munkát szerető és becsülő gyakorló pedagógusokkal töltse be...“ - írja 1974-ben. Ez megvalósult, s a mellékállásos foglalkoztatás gyakorlatát - mely az ország nagyobb városaiban is általános - igazolta az idő. Iskolánk tanári létszámának harmada ma is így áll munkakapcsolatban, ugyanakkor tanárainkra számítanak a ata/szimf.htm" target="_blank">Szimfonikus Zenekar, a Capella Savaria, a Szombathelyi Régizene Együttes mellett a Zeneművészeti Szakközépiskolában, és a Fiú Énekiskolában is.

Tibold Iván munkáját - a tanszakvezetőkön kívül helyettesei segítették. Kezdetben Petró János, majd a tanulmányi ügyeket Simon Géza, Tardy Anikó, Szily Mihály, Lezsákné Szekszárdi Zsuzsanna és Mohlné Ódor Gabriella koordinálta, a művészeti igazgatóhelyettes tisztét Edőcs János, Szeép Zoltán és Csorba Rózsa töltötte be.

Továbbképzések

Az igazgató Tibold Iván a legjobbat akarta, s ahhoz hogy ezt tanár-társaitól is elvárhassa, igyekezett minden segítséget megadni. Pedagógiai érzéke, állandó tudásvágya, kollégáinak és saját magának felismert hiányosságai ösztönözhették arra, hogy találjon egy olyan továbbképzési formát, melyet ma posztgraduális képzésnek nevezünk. A tanulást úgy tette vonzóvá, hogy nagyszerű művész-pedagógusokat nyert meg előadóként. A magyar vonóskultúra problémája országosan ismert volt a 70-es évek fordulóján. A képből a szombathelyi tanszak sem emelkedett ki, így kézenfekvőnek látszik, hogy éppen a hegedűsökön próbált elsőként segíteni.

A Nemzetközi Bartók Szemináriumon - akkor még Budapesten - beszél Gertler Endrével, aki saját volt növendékét ajánlja e feladatra. A következőket írja Tibold Ivánnak:

Bruxelles 18.
28, AVENUE D'OVERHEM
1970. okt. 20 .

Kedves Igazgató Úr,

Érdeklődéssel és köszönettel vettem szept. 25-i kedves sorait és újságküldeményét.

Őszinte örömömre szolgál, a jól induló Gyarmati Vera-kurzus. Meggyőződésem, hogy hasznos munkát fog tudni végezni Szombathelyen.

Kérem, értesítsen továbbra is a dolgok állásáról, és ha bármikor szüksége lenne tanácsomra, forduljon hozzám.

Továbbra is minden jót kívánok, sok szívélyes üdvözlettel

Gertler Endre

A két éves hangszeres stúdium zenekar-kíséretes kis „diplomakoncerttel“ zárul. A kezdeményezésről 1972-ben hírt ad a Muzsika c. folyóirat.

A szombathelyi továbbképzésekről 1976-ban az alábbiakat írja az iskolát bemutató átfogó beszámolójában:

„Országos viszonylatban évek óta megoldatlan problémát jelentett a zenepedagógusok korszerű szakmai továbbképzésének kérdése.

Többféle módszerrel, sűrített tematikával, főként a szorgalmi időn kívül lebonyolított elméleti továbbképzések kampányszerűségével szemben a szombathelyi Bartók Béla Zeneiskolában sikerült egy olyan továbbképzési szisztéma megvalósítása, amely elsősorban a gyakorlati munkát állította középpontba.

A továbbképzések vezetésére neves szakembereket sikerült megnyerni. 1970-72-ig Gyarmati Vera hegedűművésznő a vonósokkal foglalkozott havonta lebonyolított konzultációk keretében. 1971-73-ig Antal István egyetemi tanár, zongoraművész a zongora tanszakon végezte ugyanezt a munkát, majd 1972-74-ig terjedő időszakban a Magyar Fúvósötös a fa- és rézfúvó szakokon vezették a megye zeneiskolai tanárainak továbbképzését. 1973-75-ig tartott a szolfézs-zeneelmélet tanárok továbbképzése, melyet Szabó Miklós főiskolai tanár tartott. Megállapítást nyert, hogy az így lebonyolított szakmai továbbképzések egyértelműen pozitív eredményt hoztak, s kivívták az országos tekintélyű szakemberek elismerését.“

A 80-as évek óta egy-egy tanszak 2-3 alkalommal tud továbbképzést rendezni. Így a hegedűsöket Halász Ferenc (1982-86) egyetemi tanár, Dénes László és Sós Natasa tanította; a zongoristák Wagner Rita főiskolai tanár, zongoraművész metodikai és zenei útmutatásait figyelhették. A gordonka tanszak vendégprofesszora Pejtsik Á.György. A tanszak munkáját még Záborszky Kálmán és Gárdián Gábor, a rézfúvókat Tarjáni Ferenc, 1-1 alkalommal Steiner Ferenc,Vincze István és Kammerer András, a furulyásokat Czidra László segítette. A szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskola tanárai mindig szívesen álltak a kollégák és növendékeik rendelkezésére.

A régi korok zenéjének interpretációját is tanító Soproni Régi Zenei Hét kurzusain 1983 óta évenként, a Szombathelyen rendezett Régizenei Táborokban, Somfai László: Korszerű Haydn-kottaolvasás c. előadásán több zeneiskolai kolléga vett részt aktív vagy passzív hallgatóként.

A szombathelyi és velemi továbbképzéseken túl kollégáink rendszeresen látogatták az ország más részein rendezett továbbképzéseket. Az utóbbi években egyre több nyári zenei tábort szerveznek, ahol tanár és növendék együtt ismerkedhet a zenepedagógia új vívmányaival. Ezeket mind többen látogatják iskolánkból.

Mióta Szombathelyen rendezik a Nemzetközi Bartók Fesztivált és Szemináriumot, azóta a zeneiskolai kollégák a legmagasabb szintű továbbképzésben részesülhetnek saját városukban. A Bartók szeminárium professzorai: (ülő sor:) Gertler Endre, Nilla Pierrou, Kadosa Pál, Somogyi László, Sebők György, Tátrai Vilmos, Solymos Péter. A szeminárium Szombathelyre költöztetésében, szervezésében sok segítséget adott a zeneiskola igazgatója.

Nagy élményt jelent zongoristáinknak az Usti nad Labem-ben megrendezett Nemzetközi Ifjúsági Zongoraverseny, melyet több alkalommal is meghallgatnak. Növendékeink szép eredményeket értek el. Hasonló kitekintés az Usti nad Orlitz-i hegedűverseny, vagy a Leobenben rendezett „Jugend Musiziert“ ausztriai országos zenei verseny.

Koncertek, szereplések

A növendékhangversenyek elválaszthatatlan részei a zeneoktatásnak. Az oktatás folyamatába illeszkedő koncertek közül kiemelkednek azok, melyeket egy-egy szép produkció emlékezetessé tesz, s a különös odafigyeléssel, valamilyen jeles alkalomból szerkesztett műsorok. (Bartók halálának 25. évfordulóján 1970. dec.14; a Bartók terem átadásakor 1975. áprilisában; Bartók emlékhangverseny 1981. március 25-én; Csikor Elemér születésének 100. évfordulóján 1982. novemberében, amikor az iskolaalapító emléktábláját leplezték le dr. Ujfalussy József professzor, a Zeneakadémia rektorának megtisztelő jelenlétében).

Érdekesek, tanulságosak azok a koncertek, amikor más iskolák, szakiskolák növendékei, esetleg külföldi fiatalok szerepelnek. Szombathelyen tapsolhattunk többek között a veszprémi, pécsi, Budapest XI. kerületi, a váci Bartók Béla Zeneiskola növendékeinek s a győri Zeneművészeti Szakközépiskolásoknak 1987/88)) és a Jeunesses Musicales verseny győzteseinek . (1991/92). Több éven keresztül adtunk otthont a Vas megyei Zeneiskolák közös hangversenyének (1984-) Itt muzsikáltak a hartbergi (Ausztria) (1978/79, 1994), komárnoi (Csehszlovákia) (1981), koldingi (Dánia) (1992/93) zeneiskolák, a vorarlbergi Konzervatórium növendékei. Vendégül láttuk Ausztria zenei versenygyőztes fiataljait,a weitzi (Ausztria) és wangeni (Németország) zeneiskola zenekarát, a Mürztaler Jugendsimfonie Orchestra-t, a gleisdorfi Ifjúsági Fúvószenekart (1985), s még sorolhatnánk...

A kortárs zene megismertetése, műsorra tűzése a jelennel való kapcsolattartás legaktívabb módja. Ezt teszi a szombathelyi zeneiskola, mikor sorra mutat be új magyar műveket a kamarazene fesztiválokon

• Hajdu: Dialógus és ritmusjáték (1963),
• Bogár: Kis szvit (1964),
• Járdányi: Trio piccolo (1965),
• Hajdu: Divertimento 2 zongorára (1967),
• Petró: Adagio e allegro (1967).

E művek a megszólalást legtöbbször Csikor Éva tanárnőnek köszönhetik. Ő az, aki növendékeivel 1971. május 19-én szerzői estet rendez Hajdu Mihály kompozícióiból. Ebbe a sorba kívánkozik az a szerzői est is, melyen szombathelyi és Budapest XI. ker.-i zeneiskolások ma élő magyar szerzők műveiből játszottak, s az is, melyet Petrovics Emil kompozícióiból rendeztek Szombathelyen a zeneiskola tanárainak közreműködésével.

Növendékeink városon, országhatáron túli szereplései

Iskolánk jó hírét növendékeink s tanáraink hazai és külföldi vendégszereplései egyaránt öregbítették. 1970-ben Pirnában járt népes diák- és tanárküldöttség, 1978-ban a Zeneművészeti Szakközépiskolával közösen muzsikáltak növendékeink Grazban és Hartbergben. A 80-as évektől Ifjúsági Fúvószenekarunk szerepelt több alkalommal Ausztriában. 1988. tavaszán négy növendékünk a szlovéniai Muraszombatban, 1991-ben Csíkszeredán a Kajoni János Régizene Fesztiválon furulyaegyüttesünk játszott. 1993-ban Krieglach zeneiskolájában szerepeltek iskolánk növendékei és együttesei.

A legnagyobb külföldi elismerést a csehszlovákiai Usti nad Labemben érte el iskolánk, ahol a Nemzetközi Ifjúsági Zongoraversenyen 1971 óta rendszeresen részt vesznek meghívott növendékeink. 1973-ban Pozsgai Tibor II., 1976-ban Papp Rita III., 1978-ban megosztott II., 1987-ben Koczor Péter kiemelt különdíjat nyert.

Országos versenyek, fesztiválok

A 60-as évek kamarazene fesztiváljain rendszeresen, több produkcióval és minden alkalommal legalább 2 kiváló minősítéssel képviselik a várost Csikor Éva, Németh Stefánia, dr. Kiss-Domonkos Géza, Vojtkó Ida, Horváth Guidó, Horváth Rezső, Knébel Márta, Petróné Králik Judit és Rozsnyai Tibor tanítványai. A székesfehérvári Alba Regia Kamarazenei Találkozón majd minden alkalommal szerepelt szombathelyi együttes a gálakoncerten, (itt sorrendet nem állapítanak meg) s ez az esetek többségében TV-nyilvánosságot is jelentett.

Az 1970-es 80-as évek során rendezett országos versenyekről 6 első, 1 második, 3 harmadik és 5 különdíjat hoztak haza növendékeink. Az iskola vonószenekara 1974-ben Sándor János vezetésével nyerte el a „Kiváló Együttes“ címet, az Ifjúsági Fúvószenekar 1990-ben lett az ország legjobbja ebben a kategóriában. Karnagy: Neszmélyi András. A regionális versenyek közül a győri Ifjú Muzsikusok Fesztiválja a legrégebbi hagyományokra visszatekintő, ezeken 1971 óta szerepelnek növendékeink, s az aranyérmesek között nem egyszer találunk Nívódíjas produkciót.

Háziversenyek

Zeneiskolai keretek között az 1970-es években egy-egy zongora, hegedű és szolfézs versenyt rendeztek. Az Úttörők Kulturális Seregszemléjén - szerte a városban, különböző minőségű hangszereken, más-más szempontokat fontosnak tartó zsűrik előtt - növendékeink nagy számban szerepeltek. Ezen a helyzeten változtatott Tibold Iván, mikor a Zeneiskola, a Magyar László Úttörőházzal, a Városi Úttörőelnökséggel közösen hirdette meg zenei versenyeit 1982 őszén - a Kodály centenárium évében -, melyet azóta is rendszeresen megrendezünk. Vas megye zeneiskoláinak hirdetett zenei műveltségi versenyt a Bartók Béla Zeneiskola 1985-ben, amikor Bach, Händel és Scarlatti születésének 300. évfordulóját ünnepeltük. A győztes csapatok (I. II. III.) Lipcsébe, Eisenachba, Weimarba látogattak Bach és Händel emlékhelyeinek felkeresésére.

Koncertek

A zeneoktatás szerves részét képezik azok a hangversenyek, melyeken tanár és növendék egyaránt gazdagodhat. Jól tudta ezt az iskola igazgatója, aki nagy körültekintéssel tálalta a jobbnál jobb koncerteket. Kezdetben - mikor még nem volt függetlenített zenekar - ennek talán még nagyobb jelentősége volt, hiszen, a város koncertéletének megszervezéséből jóval nagyobb rész hárult az iskolára. Néhány név az itt fellépő művészek közül: Ruha István (hegedű), Antal István (zongora), László Margit (ének), Varasdy Emmi (zongora), Tarjáni Ferenc (kürt), Alexander Kramarov (hegedű), Kedves Tamás (gordonka), a Szabó Miklós vezette Győri Leánykar, s a sort folytathatnánk. Aktívan közreműködött a Filharmónia és a Zenekar rendezvényeinek szervezésében is.

A nagyok mellett szorgalmazta kollégáinak előadói tevékenységét. A zeneiskola tanáraiból alakult Szombathelyi Fúvósötös 1972-ben Kaposváron és az ausztriai Leobenben szerepel, majd három város - Balassagyarmat, Miskolc és Szombathely - művésztanárainak rendeznek közös koncertet mindhárom helyszínen. E törekvésről a Muzsika is beszámol. Felkarolja a városban születő új együtteseket: koncertet ad a zeneiskola SZM bérletsorozatában a Capella Savaria és a Szombathelyi Régizene Együttes is. E bérletek - az utóbbi években „Családi hangversenyek“ néven, alkalmazkodva a városban a koncertek megnövekedett számához - évi 4 alkalommal a pódiumon fogadják egykori növendékeinket, színpadra léphetnek zenei versenyeink győztesei, és békés hangulatával népszerűek a karácsonyi koncertek.

A közelmúlt (1994-1999)

A zeneiskola történetében igazgatóként 30 évet eltöltő Tibold Iván halála után munkatársa, helyettese kapja kezébe az iskola vezetését. Csorba Rózsa, aki 10 éves kora óta „zeneiskolába jár“, ismeri és tiszteli a hagyományokat, változtatni annyit kíván, amennyit az idő szava változtatni kényszerít.

Egyik legnagyobb kihívás a megváltozott körülmények között az iskola színvonalas működésének megőrzése, a lehetőségekhez képest annak javítása. Ezt szolgálta - mint gazdaságosságot segítő beruházás - a fűtés fogyasztásmérő felszerelése, az elektromos hálózat korszerűsítése. Folytatódik a 30 éves épület szintenkénti felújítása, az elhasználódott berendezések cseréje. A megnövekedett tanár- és növendéklétszám miatt szükségessé vált egy “kis-koncertterem“ kialakítása. A klub most a szerepléssel összekötött szülői értekezletek és tanszaki vizsgák helyszínévé vált. Elkészült a Nagyterem akusztikai szakvéleményezése és belsőépítészeti tervezése, mely megvalósításra vár.

A könyv- és kottatár folyamatos bővítése (az évtizedekkel ezelőtt indított s sokszorosára drágult kotta-összkiadások folyamatos beszerzése), a hangszerállomány gyarapítása mind külön anyagi erőforrások megszerzését teszik szükségessé. A pályázatok, szponzorok felkutatása mellett nagy segítséget jelent a Bartók Béla Zeneiskola Alapítványa, mely 1994 óta működik Csinger Péter és Kulhay András nagylelkű felajánlása révén.

Az iskola működésében új színt jelent a Szombathelyi Fiú Énekiskolával való összekapcsolódás. A Váci Mihály Általános Iskolában 10 éve működő “kórusiskola“ hangszeres tanárai 1996 óta a zeneiskola állományába tartoznak.

Új előképzős osztályok indultak a környező kistelepüléseken (Vasszécseny, Felsőcsatár).

A népzenei tagozat kezd megerősödni, a kísérletként indított historikus táncot egy tanévben tanították.

Az iskola mindig is szívesen fogadta tanárként volt növendékeit. Ez években Bonczó István, Borhi Ágnes, Horváth Annamária, Kovács Ildikó, Sági Zsolt, Simon Viktória jöttek „haza“, újként Deákné Csonka Mártát, Deák Györgyöt és Both Ágnest köszönthettük.

Az új könyvtáros státuszt Szabóné Mogyorósi Erzsébet tölti be.

Tanári továbbképzések

A zeneiskola e téren évtizedek óta végzett munkájának körülményei változtak. A Nemzeti Alaptanterv és a vele kapcsolatos rendelkezések a tanárok rendszeres továbbképzését írják elő, s ehhez anyagi erőforrásokat is biztosítanak.

Örvendetesen megszaporodnak a Vas Megyei Pedagógiai Intézet által szervezett továbbképzések különböző hangszerekből.

Pedagógiai Intézet szervezésében

• Hegedű - Perényi Eszter, Sós Natasa, Vermes Mária, Dénes László
• Gordonka - Pejtsik Á. György, Tibold Ivánné, Tetsuya Kincsi, Ádám Károly, Pálkövi Antal
• Zongora - Eckhart Gábor, Halmágyi Katalin, Wehner Krisztina
• Szolfézs - Szabó Miklós, Deáky István, Dobos Lászlóné, Horváth Guidóné, Süle Ferenc, Spiegel Marianna
• Rézfúvók - Molnár Gyula, Steiner Ferenc
• Fuvola - Németh Pál, Matúz István tartott értékes továbbképzéseket.

A Zeneművészeti Szakközépiskolával közösen

• Dr. Stuller Gyula
• Dr. Kovács Géza és Négyesyné dr. Pásztor Zsuzsa előadásait hallgatták a megye zenepedagógusai.

A zeneiskola szervezésében

Furulyatanári továbbképzést tartottunk.
A 2 éven át 66 órás, aktív és passzív résztvevőkkel “mesterkurzus“-szerűen rendezett foglalkozásokat Fekete Anna vezette. Az egyéni órákat kamarazenélés, a hangszer irodalmának és metodikájának megismertetése egészítette ki.
Iskolánkból 5-6 résztvevő volt mindkét évben.

Oktatás-informatikus képzés a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán

A zeneiskola kezdeményezésére indított, speciális anyaggal kiegészített 2 éves képzés zenetanároknak. A megyéből mintegy 25-en jelentkeztek. A felsőfokú OKJ képesítést adó tanfolyam a számítástechnika alapjaitól az általánosan használt irodai szoftvereken keresztül a multimédia használat és készítés alapjait és az Internet használatát oktatja.

Nyári továbbképzések az országban

Csak felsorolásképpen említjük, hogy tanulni vágyó kollégáink - több esetben növendékeikkel együtt - az alábbi helyszíneken vettek részt nyári továbbképzéseken:
Zalaegerszeg, Balatonszabadi-Sóstó, Békés-Tarhos, Zánka, Keszthely, Balassagyarmat, Baja, Balatonföldvár.

Közülük kettőt említünk külön, melynek szorosabb kapcsolata van iskolánkkal:

A velemi vonóstábort a Bartók Béla Zeneiskola szervezte a közelgő Koncz János hegedűversenyre való felkészítés jegyében.

A Régi Zene Nyári Akadémia Szombathelyen:
Az iskola volt növendékének majd tanárának, Kónya Istvánnak művészeti vezetésével és jelenlegi tanárának, Békefi Antal Attilának igazgatásával, szervezésével általuk létrehívott 10 napos nyári továbbképzési forma. Európai régizene-központokban művészdiplomát szerzett professzorok irányításával mintegy 100-150 fő vehet részt évenként. Iskolánkból Tákyné Lukinits Zsuzsanna, Pálköviné Békefi Cecília, Pálkövi Ágnes viola da gamba, Vörös Andrea furulya, Kincses Gabriella, Brandiszné Szép Emőke barokk hegedű szakon, a Syrinx Trió (Tamás Georgina, Cziczer Viktória, Handler Ákos és Pálkövi Ágnes saját hangszereiken, ill. kamarazene szakon) vettek részt egy vagy több éven keresztül.

Továbbképzés értékűek azok a külföldi utazások, versenyeken való részvételek, melyeken - a korábbi évekhez hasonlóan - részt vettünk Leobenben és Usti nad Labemben. A hangszerjavító műhely mesterei első alkalommal jártak a Frankfurti Nemzetközi Zenei Vásáron.

Növendékek koncertjei, szereplései

Az elmúlt 5 év alatt a következő helyszíneken fordultak meg muzsikus növendékeink: Hohenems, Vaduz, Graz, Obenpullendorf, Krieglach, Kaufbauren, Wangen , Barcelona, Kína.
Magyarországon: Székesfehérvár, Várpalota, Kisvárda, Tapolca, Sümeg, Hévíz, Pápa, Budapest Bartók Emlékház, Zeneakadémia Kisterme, Tatabánya.

Vendégeink a

• Wangeni Zeneiskola Ifjúsági Vonószenekara
• Vorarlbergi Konzervatóriun Zenekara
• Mürztahli Ifjúsági Szimfonikus Zenekar
• Kaufbaureni Zeneiskola
• Krieglachi Zeneiskola

növendékei voltak.

Iskolai rendezvényeink közül a Családi hangversenyek 4 előadásból álló sorozata kapott állandó tematikát: Tanári-, Karácsonyi-, Farsangi- és Régi növendékeink hangversenyére várjuk a szülőket. Ezek között a Farsangi hangverseny jelent újdonságot a korábbi évekhez képest, tombolájával, vidám műsorával.

Az igazgatónő koncertsorozatot szervezett „Híres szombathelyiek a Zeneiskoláért“ címmel, melyre a városból elszármazott muzsikusokat hívott beszélgetésre, muzsikálásra.

Vendégei voltak többek között: Vukán György, Tusa Erzsébet, Kiss-Domonkos Judit, Horváth László, Bognár Ferenc, Kokas Klára, Varasdy Emmi, Fülöp Attila, Mukk József, Miller Lajos.

A Bartók Béla Zeneiskola növendékei jó színvonallal képviselik városunkat különböző nemzetközi, országos, regionális versenyeken. Nem lebecsülve a háziversenyek fontosságát sem, táblázatban közöljük az elmúlt 5 év eredményeit. Közülük a nemzetközi megmérettetéseket emeljük ki:

Németh Fanni (gordonka) - II., III. helyezés után 1999-ben I. díj Goriziában
Syrinx Trio (Tamás Georgina, Cziczer Viktória furulya, Pálkövi Ágnes viola da gamba, Handler Ákos lant) - Interforum Talentov (Pozsony)

Ifjúsági Fúvószenekar - Purmerade (Hollandia)

Marosfalvi Tünde (zongora) - Usti nad Labem döntős 1994-ben

Zentai Nóra (zongora) - Kassa 9. helyezés (1995)

Syrinx - Barcelona VI. Nemzetközi Ifjúsági Zenei Fesztivál (1998)

* * *

A szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola egy eredményekben, programokban gazdag öt év után készül a 90 éves jubileumra. Ez alkalomból emlékszik vissza az elődökre, számot vet a jelen problémáival, fejet hajt és emléktáblát avat öt éve elhunyt igazgatójának, Tibold Ivánnak.