A Császári és Királyi Szabadalmazott Déli Vaspálya-társaságnak a századfordulón kiadott útikönyve Szombathelyt a következőképp mutatja be:

„Szombathely állomás pályaudvara vasuti góczpont szempontjából egyedülálló a Monarchiában; nem kevesebb mint 8 irányból futnak be itten a robogó vonatok. A nagy-kanizsai, a bécsújhelyi, a székesfehérvár - veszprém - kis-czelli, a pozsonyi, a köszegi, a rumi, a pinkafői és végre a gráczi irányból idetóduló vonatok rajta, különösen a napnak azon időszakában, midőn a külömböző csatlakozási forgalom lebonyolíttatik, majdnem a fél monarchia különféle nyelvén beszélő, öltözetben és szokásokban egymástól teljesen elütő vidékek tömegeit összpontosítja e helyen. A somogyi szűrös - földmíves, a sajátságos német nyelvet beszélő, de magyar érzelmű hiencz, a soproni gazdag paraszt, a ruhájáról, tollas kalapjáról rögtön felismerhető stájer, az ő kopogós szögkiverte bakancsaival, a rátartós megjelenésű zalai menyecske mellett álldogáló muraközi horvát leány festőiesen szép ünneplőjével, a Rába-közi népség magyar szabású öltözete élénk tarkaságot kölcsönöz e különben szük állomá         snak.(Az új állomás, mely jelenleg még építés alatt van, hivatva lesz a modern vasuti technika valamennyi új vívmányait magában felölelni.) Az élénk vasuti forgalom magával hozza az állomás fontos kereskedelmi positióját, nagy kivitelét gabonában, fában, gyümölcsben és élő állatokban. A pályaudvart számos nagy ipartelep és áruraktár környékezi, köztük az állomás tőszomszédságában elhelyezett nyílvános tárházak. A szépen épülő város 18.000 lakossal a vármegye székhelye, villamvilágítással és villamosközlekedéssel. Megtekintendő benne az izlésesen épült püspöki épület, papnövelde, több humánus intézet és egy kisebb arányú, de csinosan épített színház és a múzeum római régiségekkel.“

 A szombathelyi vasútállomás omnibuszokkal

Az útikönyv soraiból is kitűnik, hogy Szombathely dualizmus kori életében, fejlődésében nagy szerepe volt a vasútnak. A sugaras szerkezetben kiépült vasútvonalak révén Szombathely az 1890-es évekre valóban a Dunántúl egyik legjelentősebb vasúti csomópontja lett. A Monarchia 3 fővárosával (Bécs, Budapest, Zágráb), valamint a jelentősebb városok közül Grazcal, Trieszttel, Fiumével és Pozsonnyal lett vasúti összeköttetése. Bodányi Ödön, a város akkori főmérnöke 1903-ban azt írta, hogy Szombathelyről „naponként 64 személyvonat indul és érkezik“, Brenner Tóbiás polgármester 1912-ben a Világ című napilap hasábjain már „naponta 90 személyszállító vonat“-ról tudósított. 1908-ban a szombathelyi pályaudvar személy- és teherforgalma (több mint 2 millió utas, 3,6 millió q feletti teheráru) a Dunántúlon a legnagyobb és az egész Kárpát-medencében is a legelsők között volt.