A korabeli Fő tér

Az átgondolt és tervszerű városfejlesztés első kísérlete a vasi megyeszékhelyen egyidős a vasút megindulásával. A város vezetősége először 1864-65-ben foglalkozott városrendezési és -fejlesztési kérdésekkel. E célból szépítészeti bizottmányt is szerveztek. A második városrendezési terv 1890-ben indult meg, s az 1910-es évekig tartott. Éhen Gyula, a város akkori (1895-1902) polgármestere, a képviselő-testülettel 1899. június 2-án 50 000 forint, 1900. január 9-én 250 000 forint, majd 1901. augusztus 14-én újabb, egymilliós kölcsön felvételét szavaztatta meg, s teremtette meg ezzel a teljes városrendezés és -fejlesztés lehetőségét. E terv megvalósulásával Szombathely a századfordulót követő első években a mai Deák Ferenc utca, a vasút, a Zrínyi Ilona utca és a Kálvária közt kialakult zártsoros, helyenként 1-2, esetenként 3 emeletes utcasorokkal kiépült korszerű településsé vált. A Gyöngyöstől keletre és a Perinttől nyugatra nyitott új utcák nagy lakosságbevándorlás esetén is hosszabb távra elegendő területet ígértek. A város fejlődését jól mutatja a lakosság számának - főleg migráció révén bekövetkező - nagymérvű növekedése is.

Év

Polgári lakosság

Katonai lakosság

Összlakosság

1869

7 561

-

7 561

1880

10 820

-

10820

1890

16 133

1 137

17 270

1900

23 309

1 442

24 751

1910

-

-

30 947

A modern Szombathely megteremtése elsősorban Éhen Gyula nevéhez és polgármesterségének (1895-1902) időszakához kapcsolható. Az 1895-ben megválasztott polgármester programjában, „A modern város“ című művében, nagy hangsúlyt fektet a vízvezeték, a csatornázás és az utcaburkolás mielőbbi megvalósításának fontos voltára, szerinte ezek a modern várossá fejlődés alapfeltételei. Éhen programjának megfelelően a csatornahálózat 1898-99-ben épült meg. A munkálatok eredménye 1900-ban  22 421 m, a bővítések után 1909-ben pedig már  24 750 m csatornahossz. 1908-ban a csatornahálózat hossza Székesfehérváron  3400 m, Sopronban  10 350 m és Nagykanizsán  11 840 m volt. A kiválasztott városok közül Pozsony, Győr és Szombathely, országosan pedig csak 18 város dicsekedhetett általános csatornázással. Szombathely csatornázott területe  285 hektár lett. A munkálatok során a régi elavult csatornákat elbontották.

A csatornázást a vízvezeték-hálózat kiépítése követte, melynek hossza 1901-ben  19 670 m, 1909-ben már  21 976 m volt. A Szent István-park mögötti dombon  500 m3 űrtartalmú víztorony épült. 1910-ben a vasutak és az ipartelepek nagy fogyasztása miatt megkezdődött a városi vízmű kibővítése. 1908-ban még hazánk városainak 1/3-ában, a törvényhatósági joggal rendelkező városok felében nem volt vízvezeték, vízmű pl. Debrecenben, Miskolcon, Székesfehérváron, Nagykanizsán stb.

 A mai Széchenyi utca a századfordulón

A város csatornázása és a vízvezetékek lerakása után került sor az utcarendezési, útburkolási munkálatokra. 1898-ban Szombathelynek még csak egyetlen egy utcája, a Berzsenyi Dániel (ma Széchenyi István) volt kövezett. Az utcákban szétterített kavicsot lovakkal vontatott úthengerrel tömörítették. A járdákat többnyire kemény cerithium-mészkőkockákkal és részben gránitkockákkal burkolták. Az első aszfaltjárdák 1891-ben létesültek. A település 1899-ben a kormánytól közúti vámszedési jogot nyert. Az útburkolási munkálatok a 1899-1902 között készültek el. A belváros tereit és az innét kiágazó utcákat (összesen 16) aszfalttal burkolták. Ezeknek az utcáknak kisebb volt a terhelése, s a zajcsökkentés szempontjából is az aszfalt volt kedvezőbb. Egy teret és egy utcát, melyeken a legnagyobb volt a teherforgalom, elsőosztályú mauthauseni gránitkockával, 38 utcát pedig mészkőalappal és bazaltkavicsból gőzúthengerrel készült makadám burkolattal építették ki. A járdákat aszfalttal burkolták minden irányban, a város külső széléig. A járdák és az útszegély közötti területeket fák ültetésére, utcai lámpák, valamint a villanyvezetékek tartóoszlopainak elhelyezésére szabadon hagyták. A városi kövezetvám terhére létesült építmények közé tartozik a Nagykar utca végén a Perint-patak átívelésére készült betonhíd, a Széll Kálmán és a Szent Márton utcákban egy-egy, az utcák egész szélességét átfogó, a Kisfaludy Sándor utcában pedig egy keskenyebb, új vasbetonhíd a Gyöngyös-patak fölött.

A városi közlekedés szempontjából még két jelentős beruházást kell megemlíteni. A vasút egyre nagyobb forgalmat bonyolított le, gyakran elzárta a város „vasúton túli“területeit. Ezért a személy- és a teherpályaudvar között, a Szent Márton utca végén 1899 júniusában egy vasúti aluljárót adtak át, amely a Győr és Sárvár felől, illetve felé irányuló közúti forgalmat is lebonyolította. A személypályaudvartól északra, a  mai Vasút utca végén pedig egy gyalogos vasúti felüljárót építettek 1900-ban. E két beruházás révén a Magyar Kir. Államvasutak Műhelyei, a Dr. Hermann S. Szövőgyára, a Magyar Motor- és Gépgyár Zanati úti gyáregysége, a teherpályaudvar, valamint a vasúton túl kiépülő munkástelep, későbbi nevén Éhen-telep is könnyebben elérhetővé vált. A közúti vámszedési jog elnyerése következtében a város  3393 m állami,  3990 m törvényhatósági, összesen  7383 m utat vett át. Az utcák hossza  27 016 m volt, a város által fenntartott utak hossza így  34 399 m lett.

A közvilágításra gázlámpák szolgáltak

1895 augusztusában a Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság megalakulásával vette kezdetét Szombathely és környékének villamosítása. A történelmi Magyarországon ekkor még csak néhány városban (pl. Temesváron 1884 óta, Budapesten és Pécsen 1893-tól, Nagykanizsán 1894-től stb.) volt elektromos áram, illetve villanyszolgáltatás. Az elektromos áramot az 1895-96-ban Ikervárott a Rába-folyón épült vízi erőmű termelte, amely elkészültekor az akkori Magyarországon, s az egész Monarchiában is páratlan ipari létesítmény volt. A vízi erőmű elkészültével a Rába-folyó  7,55 m esését használták fel elektromos áram előállítására. A Szombathelyre vezető fővezeték hossza  65 km volt. E részvénytársaság építette, majd üzemeltette a szombathelyi városi villamos vasutat is. 1899-1900-ban kiépítettek egy második,  150 km hosszú vezetéket Sopronig. E vezeték továbbította az elektromos áramot a soproni villamosvasút részére is. 1908-ban a város  21 650 m hosszú elektromos vezetékkel rendelkezett, ebből  1650 m volt a földalatti, s  20 000 m a légvezeték hossza. A „lángok“ száma a magánlakásokban  9465, a közterületeken pedig 72 volt. Az utóbbi adat azt bizonyítja, hogy a közterületek világítását még 1908-ban is legnagyobbrészt gázlámpákkal (288 db) oldották meg. A többi vizsgált város közül Pozsonyban 1901-től, Székesfehérváron 1902-től és Győrben 1904-től van villamos áram.

A telefon 1876-ban Amerikából indult világhódító útjára. Nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában az elsők között létesült telefon Szombathelyen. 1880. augusztus 26-án a magyar orvosok és természetvizsgálók szombathelyi vándorgyűlésén Jedlik Ányos kalauzolta az ámuló vendégeket arra a bemutatóra, amelynek a főszereplője a telefon volt. Gothard Jenő és Sándor még 1878-ban határozta el, hogy mintagazdaságukban távbeszélőt kívánnak használni. Kuncz Adolf segítségével kiépített első vonaluk 2 km-es volt. Rövidesen sikerült Pápával, Csornával és Ógyallával is telefonkapcsolatot létesíteniük. Így távolsági beszélgetések lebonyolítása is lehetővé vált. Városi távbeszélő-hálózat azonban csak 1893-ban létesült Szombathelyen.