GÁL JÓZSEF

 

BARTÓK BÉLA SZOMBATHELYI KONCERTJEI

 

I. A VÁROS MUZSIKÁJA A SZÁZADFORDULÓTÓL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚIG

A XIX. század második felétől fölgyorsuló városiasodási folyamat megteremtette vagy elterjesztette a városi életformára jellemző szórakozási, művelődési szokásokat. A vándorszínészek alkalmi játszóhelyei mellett/helyett kőszínházak épültek. A festők nyilvános helyeken mutatták meg alkotásaikat. Az énekesek, hangszeres szólisták, kislétszámú kamarazenekarok produkciói mellett napirendre került a több zenészt igénylő zenedarabok megszólaltatására alkalmas szimfonikus zenekarok megalakítása.

     Szombathely is a gyorsan városiasodó települések sorába tartozott. Két évtized alatt (1880-1900) mintegy 55%-kal nőtt (16 770-ről 26 000 főre) a lélekszáma. Ez a lakosságszám már megkívánta az öntevékenységre alapozódó, de tudatosabb kulturális élet szervezését. Ezért a város, a vármegye vezetőinek ösztönzésére 1900-ban megalakult a "Vas vármegyei Kultúregyesület". Egy évvel később, 1901-ben a muzsika barátai életre hívták saját egyesületüket is, a Szombathelyi Zenekedvelők Egyesületét. A megalakulást így ünnepelte a Vasvármegye cikkírója: "Bevonul... életünkbe a klasszikus zene, hogy állandó helyet szerezzen magának, kielégítse a közönségnek azt a részét, amely igazi élvezetet keres és talál a komolyzene mélységes erdejében."1"

     A klasszikus zene művelésének, megismertetésének kezdete Szombathelyen az 1880-as évekre esik. Egyik megalapozója Henne Ignác székesegyházi karnagy és két fia. Az ifjabb Ignác 1882-ben alapította meg a város első vonószenekarát. A lendületesebb fejlődés 1885-ben indult el, amikor a zenekedvelő Gyöngyösi Tivadar és Knebel Jenő vette kezébe az irányítást, és megkezdték a hivatásos és - a korabeli szóhasználat szerint - dilettáns művészek koncertjeinek rendezését. "2"

     Ilyen előzményekre alapozva alakult meg a Zenekedvelők Egyesülete (később gyakran csak Zeneegyletként emlegették), amely a zenei műveltség terjesztését és a "komolyabb zenei műfajok iránti érdeklődés felkeltését" határozta el. A cél megvalósítását egy, az igényesebb zenekari darabok megszólaltatására is alkalmas szimfonikus zenekar megszervezésével és híres művészek meghívásával kívánták elérni. Hangsúlyozták, hogy más hasonló egyesületekkel nem kívánnak konkurálni. Az egylet alapszabályának elkészítésére a zenei élet jeles mecénásait, Stadler Izidort és Knebel Jenőt, valamint a város neves hegedűművészét, Balassa Kálmánt kérték föl. "3"

     Az alakuló ülést 1901. december 15-én tartották meg a vármegyeházán Gyöngyösi Tivadar elnökletével. Az egylet alapszabálya nem ismert, a cél azonban aligha lehetett más, mint az előkészítő ülésen megfogalmazottak, azaz a zenei műveltség terjesztése, a komolyzene iránti érdeklődés felkeltése. Ehhez az elképzeléshez két javaslatot tettek hozzá: 1. az egyesületben működő tagok (föltételezhetően a zenészek) ne fizessenek tagdíjat; 2. egy becsületbíróság megalakítása, amelynek célja, hogy az "egyesületben felmerülhető és nem komoly természetű súrlódásokból származó párbajok (=viták) elkerültessenek."4"

Az alakuló ülés megválasztotta a tisztikart is. Elnökké Édelmann Sebő főgimnáziumi igazgatót, alelnökké gróf Korniss Emilt és a fotográfus Knebel Jenőt, titkárrá Stadler Izidor ügyvédet, igazgatóvá az ugyancsak ügyvéd Gyöngyösi Tivadart választották. Az egylet karmestere Balassa Kálmán hegedűművész, helyettesei Statzenberg Vencel és Kreuttetner Antal karnagyok lettek. "5"

     A becsületbíróságra (legalább egyszer) szükség volt, mert Balassa Szombathelyről való távozása után megindult a marakodás a karmesteri pálcáért. Mivel azt a jelölt Kirchner Bódog zongoratanítónak nem sikerült elnyernie, egy csoport kivált a Zeneegyletből és megalakította a Filharmóniai Társulatot"6", melynek működéséről nincs ismeretünk.

      A konfliktusok a későbbiekben is kísérői voltak a mindenkori zenekarok munkájának, ezért rendszerint újabb együttes szervezésével próbálták megoldani a nézeteltéréseket. 1917-ben például vonószenekart, "7" 1924-ben és 1927-ben kamaraegyüttest"8" szerveztek a zenekar meghatározó személyiségei. Az 1930-as évek vége felé csak nehezen sikeredett az újból Szombathelyen működő Balassának tartósabban regnáló zenekart alakítani.

A város és a vármegye zenetörténetének is fontos fejezete a Kultúregylet 1919-es újjáalakulása. A világháború befejezése, a Tanácsköztársaság bukása után szinte azonnal megkezdődött a kulturális élet újjászervezése. Az 1919. szeptember 29-ei ülés Kapi Béla evangélikus püspököt elnöknek, Ujváry Ede polgármester-helyettest alelnöknek, Bakos István főreáliskolai tanárt főtitkárnak választotta. Az újjáalakulás legfontosabb eleme az új szervezeti egységek, a szakosztályok bevezetése, amelyek a főbb művelődési, kulturális területeket fogták össze. Ezek: közművelődés, szépirodalom, szép- és iparművészet valamint zene. Valamennyi szakosztály élén elnök, alelnök és titkár állt. A Kultúregylet zenei szakosztályának első elnöke Katona József bankár, titkára Lomoschitz Pál polgári iskolai tanár lett. "9"

     A szakosztály a Zenekedvelők Egyletének törekvéseit vitte tovább. (Érthető, hiszen a szakosztályt mozgató személyek egy része nem változott.) A változatlan cél a klasszikus zene népszerűsítése, a zenei ízlés fejlesztése, a "zeneileg kevésbé képzett közönség számára ingyenes hangversenyek" rendezése. A magasabb zenei igények kielégítését az ismételten megszervezendő szimfonikus zenekar és vegyeskar valamint jeles szólisták koncertjei szolgálják. "10"

A szimfonikus zenekar tagjai pedagógusok, ügyvédek, orvosok, mérnökök voltak. (A korszak általános műveltségi normája szerint illendő volt a hangszertudás.) A zenekar "magját" mindig is a zenetanárok, a városi zeneiskola megnyitása (1909) után pedig egyértelműen ők alkották, nemcsak tagként, hanem szólistaként, szervezőként is. Kitűnt közülük az 1922-ben Szombathelyre költözött jeles hegedűművész, Bárdos Alice, aki a két világháború közötti időszak zenei életének egyik meghatározó személyisége volt.

    A zenekar, cívódásai ellenére nemcsak a társas érintkezésnek volt egyik fontos színtere, hanem a zenei műveltség, a helyi zenekultúra megalapozásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy a hazai - ritkábban a nemzetközi - muzsikusvilág legjobbjait láthatta a szombathelyi közönség nemcsak önálló estjeiken, hanem a zenekari darabok szólistáiként is.

      A Zeneegylet, illetve a zenei szakosztály évente 3-4 zenekari estet rendezett, s legalább egy-egy jeles szólistát is vendégül látott.

A szombathelyi zenekultúra színvonalát néhány előadóművész nevével jelezzük. A város egyik első világhírű vendégművésze 1900 áprilisában Jan Kubelik cseh hegedűművész. "11" 1903-ban állt először koncertdobogóra a gyermek Koncz Janika, Szombathely későbbi neves hegedűművésze. "12" A század első évtizedében föllépett a zongorista Grünfeld Vilmos, a karmester Szikla Adolf. "13" Rendszeresen koncertezett Balassa Kálmán, muzsikált Tessényi Margit zongoraművész, "14" a hegedűs Geyer Stefike, "15" Dohnányi Ernő, "16" Popper Dávid. "17" Nagy sikere volt a Fráter nótaestnek, "18 "Küry Klára operaénekes koncertjének. "19" A Fehér Kereszt jótékonysági estjén Marschalkó Rózsi operaénekesnőnek és Telmányi Emil hegedűművésznek tapsolt a közönség. "20" Az első évtized nagy eseménye volt az 1300 énekessel 1905-ben megrendezett országos dalostalálkozó. "21" Az első világháború előtti időszak legünnepeltebb vendége Pablo Casals gordonkaművész volt. "22"

     A háborús évek háttérbe szorították a zenét is. 1920 után azonban ismét jeles zenészek sora állt a szombathelyi közönség elé. 1921-ben - még budapesti lakosként - Bárdos Alice koncertezett B. Fónagy Irmával. "23" Újra ünnepelhette a közönség Dohnányi Ernőt, tapsolhattak Balázs Árpádnak, Basilides Máriának, Hettyey Arankának, Medek Annának, Palló Imrének, Székelyhidy Ferencnek. A zenei szakosztály a 20-as évek első felében 32 hangversenyt, operaelőadást rendezett. "24"

   A 20-as évtized második felében is folytatódott a hírességek föllépése a megyeszékhelyen. Payr Róbert hárfa-, Maurer Károly gordonkaművészek Bécsből, két jeles zongorista Franciaországból: Lhevinne József és Jeanne-Marie Darre. Koncertezett 1927-ben a világhírű Hubay Jenő, a 13 éves hegedűs "csodagyerek", Szerdahelyi Laci. Énekelt Németh Mária, kamarazenélt a Waldbauer-Kerpely-vonósnégyes, zongorázott Sauer Emil. "25"

     Az 1930-as évek elején az ifjú Fischer Annie mellett több jeles fiatal művésszel is ismerkedhetett a szombathelyi közönség. Az 50 éves Kodályt nagy ünneplésben részesítették a város, a vármegye vezetői is. "26" Fél évtized alatt két világhírű kórus is vendége volt a megyeszékhelynek: 1927-ben a római Capella Sixtina, 1933-ban pedig a bécsi gyermekkórus, a Wiener Sängerknaben. "27"

   Rendszeresen koncertezett a Kultúregyesület szimfonikus zenekara is. Muzsikájuk elismerésének is szólt az 1932. januári rádióközvetítés. "28"

A XX. század első három évtizedében hallhatta a szombathelyi közönség a barokk zene jeles alkotásait, a zeneirodalom klasszikusait (Bach, Beethoven, Handel, Haydn, Mozart, Schumann, Schubert, Chopin, Liszt) és a korban közel álló szerzőket (Grieg, Bizet, Mendelssohn, Goldmark, Dvořak, Zichy Géza, Lalo, Franck, Csajkovszkij, Wieniawsky és mások ). "29" A szombathelyi pódiumon Kodály muzsikája számított elsősorban modernnek. Mindezt azért mondtuk el, hogy érzékeltessük valamelyest Bartók szombathelyi fogadtatásának előzményeit.

 

II. BARTÓK BÉLA SZOMBATHELYEN

1. AZ ELSŐ KONCERTIG

Bartók Béla szombathelyi koncertjeivel, jelenlétével Petró János, "30" Kutasné Csikor Éva"31" és Tóth Kálmán"32" foglalkozott. Az első koncertjéről a Savaria Fórum is megemlékezet. "33"

     Csikor Éva zongoratanárnő édesapja emlékeit idézi Bartókról. Az emlékeket a tanárnő kollégájától hallotta.(?) Petró János "szóbeli közlések és a helyi sajtó közleményeire" hivatkozik. A két szerző szerint Bartók 1925-ben járt először Szombathelyen. Sem a helyi lapok, sem a Kultúregyesület évkönyvei ezt a megállapítást nem igazolják. A Dunántúli Estilap valóban beszámolt Bartók Sopronba tervezett koncertjéről "34" és annak az érdektelenség miatti elmaradásáról is. "35" A soproni sikertelenség után "feltehető - újra Petró -, hogy Bartók Sopronból Szombathelyre utazott, ahol a visszaemlékezők szerint a kultúrházban tartotta hangversenyét."36" Ennek időpontjául 1925 februárt nevezi meg.

     Az emlékezőket - az időpontot illetően - bizonyára megcsalta a memóriájuk. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy az akkor már híres-hírhedt zeneszerző koncertjéről egyetlen sorban sem emlékezett volna meg a helyi sajtó. Bartók valójában - ezt támasztják alá Tóth Kálmán kutatásai is - csak évtized múlva, 1934-ben, majd 1940-ben koncertezett a vasi megyeszékhelyen. "37"

Nincsenek megbízható adataink arról sem, mikor vette kezdetét a Bartók-művek szombathelyi bemutatása. Megismertetésükben bizonyára úttörő szerepet vállalt Csikor Elemér, aki Bartók tanácsára fogadta el a szombathelyi zeneiskola igazgatói állását. "38" Csikor oktatási anyagként állított össze egy gyűjteményt, a Zongoristák kézikönyvét, amely több gyermekeknek szánt Bartók-darabot is tartalmazott. "39" Ezekből a szokásos iskolai vizsgahangversenyen egy-egy darab valószínűleg elhangzott. A helyi lapok tudósításai azonban elsősorban a gyermekek teljesítményeit méltatták, csak kevésbé a fölhangzó darabok szerzőit.

     A Zeneegylet, majd a Kultúregylet koncertjeinek ismertetése szintén bőséges helyet kapott a lapokban. A méltatások első helyén ez esetben is az előadók álltak. Ezt követte a szerzők, s nem mindig a bemutatott darabok értékelése. A ránk maradt műsorlapok is hiányosak, így megbízható adatokat ezekben sem találhatunk a Bartók-darabok első szombathelyi bemutatóiról.

     Az első szombathelyi Bartók-bemutató Petró szerint 1922. november 4-én volt. Dohnányi játszotta az Allegro barbaro-t. "40" A lapok szerint Dohnányi hangversenye karácsony előtt volt. Az előadást követően Dohnányi ráadást adott, ezt azonban nem nevezi meg a kritikus. A ráadás lehetett az Allegro is. Jelen ismereteink szerint szombathelyi hangversenyen 1921-ben hangzott föl először Bartók-mű. A Kereskedők Társulatának székházában Bárdos Alice és B. Fónagy Irma koncertezett december 18-án. A műsor második számaként a Kreutzer-szonátát követte az Este a székelyeknél című kompozíció B. Fónagy Irma előadásában. "41"

     Ezen időpontot követően is műsorra tűzhettek az előadók egy-egy darabot, a dalárdák elénekelhettek egy-egy népdalföldolgozást. A Vasvármegye hírei között olvasható például a Zsidóleányegylet 1926 januárjában rendezett műsoros délutánjának programja. E szerint befejezésként a 15 parasztdalból 5-öt ad elő Kósa György. "42"

   Petró János 1928-ra teszi az I. vonósnégyes első szombathelyi bemutatóját. "43" Ennek sem sikerült nyomára bukkanni a koncertkrónikákban.

A Bartók-kompozíciók jelenléte a koncertéletben az első koncertjéig alig-alig dokumentálható. Ez annál is meglepőbb, mert a bartóki, kodályi muzsika megismertetésében nagy szerepet vállaló Heintz Fülöp, az Iparosdalárda karnagyaként, még az 1933. február 21-ei nagy városi iparos ünnepélyen sem tűzött egyetlen Bartók-dalt sem a műsorra. "44"

 

2. AZ ELSŐ BARTÓK-KONCERT - A ZENESZERZŐ SZEMÉLYES KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL

A zeneszerző közreműködésével rendezett első koncert 1934. március 18-án a Kultúrházban hangzott el. Az e koncertet megelőző egy esztendő fontosabb zenei eseményei: 1933 májusában itt ünnepelték - megkésve - Kodály Zoltán 50. születésnapját. "45" 1933. szeptember: Németh Mária énekesnő jótékonysági koncertje. A társadalmi eseményszámba menő előadásra 1500 férőhelyes nézőteret alakítottak ki a huszárlaktanyában. Külön autóbuszjáratok indultak a vasútállomásról, hogy könnyen megközelíthessék a helyszínt. "46" November: Fischer Annie hangversenye, "47" december: a Szombathelyi Dalosegylet gálaműsorában a Psalmus Hungaricus bemutatója. A bemutató alkalmából levélben köszöntötte az énekeseket Kodály Zoltán. "48" 1934. január: Basilides Mária ária- és dalestje második részében Bartók- és Kodály-dalokat énekelt. "49" Február: Földesi Arnold gordonkaestje"50" és Koncz János-Keomley Bianka-Kósa György műsora. "51"

A nagyközönség minden megszokottól gyökeresen eltérő művészeti alkotást csak nehezen, hosszú idő után fogad el. Ez alól Bartók művészete sem volt kivétel, ezért "hívei" igyekeztek első koncertjét alaposan előkészíteni. Az esemény első hírei a Heintz Fülöp vezette próbák közreműködőitől származtak.

     A helyi lapok - Vasvármegye, Hir, Nyugat-magyarország - fontos szerepet vállaltak az előadás előkészítésében, fogadtatásában. Március elejétől szinte naponta jelentek meg Bartókot és műveit bemutató írások. A koncertmeghívást elfogadó Bartók is nyilván tájékozódott - Kodálytól bizonyosan - a város zenei életéről. Az igen kimondásában Breuer János szerint a kulcsszerepet Baranyai Gyula játszotta, akinek szülei és Bartók édesanyja között baráti volt a kapcsolat. "52"

      A koncertet előkészítő írásokból - a fokozatosság mellett - nem kétséges, némi túlzás is kiolvasható. Bartók muzsikájának radikális újszerűsége miatt ez persze érthető. Az estet közvetlenül megelőző meggyőzés március 7-én indult el a Vasvármegyében. A híradás Bartókot zongoraművészként, kamarazenészként és karmesterként jelzi, s furcsa mód nem említi zeneszerzői mivoltát. Kiemeli viszont, hogy Szombathely az "első vidéki város, amely saját művészi erőiből Bartók teljes művészetének keresztmetszetét bemutatja". Kuriózumként említi, hogy a Parasztdalok zenekari változata hangversenyteremben ezen a koncerten szólal meg először. "53"

      A hangulati előkészítésben aktívan részt vevő Szende László építészmérnök a Hirben is és a Vasvármegyében is szólt a bartóki zene lényegéről. A március 11-ei cikkében a zeneszerző magyarságát hangsúlyozta Szende. "Tudatában kell lennünk, hogy az új magyar zene két ragyogó vezére: Bartók és Kodály ma a világ egész zenekultúrájának élén állnak, tudatában kell lennünk, hogy e két mester a magyarságot és a magyar kultúrát a zeneművészeten át ismertté teszi mindenütt, hol a zene iránti érdeklődés, fogékonyság van." Bartók zenéje "magyar, tősgyökeres népi, az új zene formakiképzésébe öltöztetve."54"

 

 

Pátzay Pál Bartók-szobra

(Marosfalvi Antal felvétele)

     Március 13-án a Vasvármegyében bővebben fejtegette Bartók jelentőségét. Előbb külföldi lapok véleményét sommázta Bartókról, majd kifejtette, hogy művészetének lényege az ellentétek "nagyszerű egyesítése: szigorú és zárkózott, mentes a szentimentalizmustól, tele humanizmussal... forradalmi s hódító mozdulattal gázol át a világ vadonján, rombol, hogy a romokból új épületet emeljen. Ázsiai nép leszármazottja, ki ázsiai ősrengetegben látja az életet, de önmagában is ott érzi az ősembert, s ... ezért töretlenül, az élet zárt egységeként áll magában, mint a zenetörténet sok, a maga birodalmában egyedül álló jelensége." Szólt arról is, hogy lehetnek olyanok, akik még nem értik a "szavát", kételkednek muzsikájában, ám "aki magyar és hű nemzetéhez..., aki érez szívében humanizmust", annak megértéssel kell közelednie korunk "e hihetetlen nagy géniuszához."55

     Az írásos meggyőzés mellett éltek a szóbeli ismeretterjesztés lehetőségével is. Március 14-én a Kultúrházban Heintz Fülöp tartott előadást, amellyel Szende cikkeinek gondolatmenetét erősítette. Külföldi szaklapok írásait idézte, amelyek szerint "Bartók ma biztosabb utakon halad, mint Schönberg, Sztravinszkij vagy Honegger." Vázolta Bartók művészi beállítottságát, amely a "romanticizmus végső bizonytalanságán túl, kozmikusabb távlatok felé tárja a művész szívét és egy új klasszicizmus kialakulásában megmutatja a népi lélekben rejlő erőt." Emlékeztetett arra, hogy az Ady "harci zaja" mellett induló Bartók nagy érdeme, hogy a magyar zenét "újjáépítette". 30 éves küzdelme a "magyar lélek ősi humánumából restaurálta a művészet anyagát és formáját."56

       A koncert napján két írást is közzétett a Vasvármegye. Az egyik a munkásságát és a pályafutását ismertette. Így jellemezte: "Szakít a 19. század magyar és magyaros műzenéjével és a nyugati zeneirodalomnak - főként a romantikus korszak - tradícióival, s önálló zenei nyelv kialakításával az ősi kelet-európai népzenét vette alapul."57

      A másik írás a koncert előtt két nappal megérkezett mesterrel készített - Bartók, az ember-típusú - interjú volt. "Apró emberke... csupa ideg, komoly ember. Vékony ujjai komponálás közben a zongorabillentyűkön edződtek keményre. Meleg tekintete nyílt, őszinte. Rőt hajszálai ritkák, fehérek... Szombathely? Még alig láttam. Szép. Szép, főleg, hogy ilyesmit tudnak. Ilyen hangversenyeket. Minél többet kellene, ha a közönségnek kell. Énekkarokat kellene szerepeltetni. Meg hát zenekart is, ha mód van rá. Hallottam a Kodály-hangverseny sikerét. Szép. A vidéki városok nem nagyon csinálják. Talán Szeged? Vagy Sopron? Nem is tudom... Pedig az volna a fontos, hogy ne csak Pest, a vidék is csinálja."58

     Már a főpróba is "telt ház" előtt zajlott le, a március 18-ai koncerten pedig a "város elit publikuma megtöltötte a Kultúrpalota nagytermét, hogy élvezze Bartók Béla művészetét."59

     A hangverseny nyitószáma Beethoven cselló-zongora szonátája volt, amelyet Bartók Baranyai Gyulával adott elő. Második számként két Kodály-darabot (Székelykeserves, Sírfelirat) és saját műveit (Este a székelyeknél, Medvetánc, Allegro barbaro) zongorázta a művész. Ezt követte a Hegedűrapszódia, Bartók-Gertler: Szonatina és Dudások című alkotások sora. E számok megszólaltatásában Bárdos Alice volt a partner. A szünet előtti utolsó darabként az Iparosdalárda Heintz Fülöp vezényletével a Régi magyar népdalokat énekelte.

     A második rész a Magyar parasztdalokkal kezdődött. Ez a kompozíció hangversenyteremben először ezen az esten hangzott el, a Kultúregyesület és az 5. honvédgyalogezred közös zenekarának tolmácsolásában. Befejezésül a Rapszódia (Op.1) című alkotást játszotta a szerző és a zenekar Baranyai Gyula vezényletével. "60"

     A koncert nagy siker volt. Az utolsó szám alatt - írta a Nyugat-Magyarország - a közönség "már szinte együtt élt a művésszel és a zenekarral, s az utolsó taktus után tüntetően ünnepelte Bartók Bélát", aki ráadás számmal viszonozta az ünneplést. Ezt a "gesztust ...méltán vehette kitüntetésnek a publikum, amely mintegy varázsütésre figyelt föl az új kor zenekultúrájára."61"

     A Hir is úgy vélte, "Nagy kitüntetés Szombathelynek, hogy ez az istenáldotta komponista és zongoraművész ... személyesen jelent meg itt, a nyugati kultúra fellegvárában. Közönségünk nem is fukarkodott a tapsokkal. Az elismerő hódolat a virtuózon kívül a zeneszerzőnek is szólt, akinek muzsikája, ugyan még helyenként szokatlan a kulturált fülnek is, de azért kiérződik belőle, hogy ez a jövő zenéje, és hogy ez a muzsika egyenes folytatása annak az útnak, melyen a nagy klasszikus mesterek haladtak."62"

   A Vasvármegye méltatója a szerző legértékesebb alkotásainak nevezte a hallott kompozíciókat. Mind zenéje, mind annak megszólaltatása "egy emberfölötti erő, önmagánál erősebb lélek megnyilatkozása, mely az elhivatottság biztonságával tör utat magának szinte testet öltve. Zongorajátéka a legtökéletesebb úgy művészi, mint technikai irányban: a pianó leheletszerűségétől a tüzes, izzó erejű fortéig menő dinamikai árnyalásokban." Saját alkotásai mellett Kodály "két gyönyörű zongoradarabját" is művészi "szépségű tolmácsolásúnak" hallotta a kritikus. "63"

     A sikerben a közreműködők is osztoztak. Megdicsérték Bárdos Alice "zengő, gyönyörű tónussal és kitűnő technikával" megszólaltatott tolmácsolását csakúgy, mint Baranyai Gyula "stílusos előadását" és vezénylését, az Iparosdalárdát és karnagyát, Heinz Fülöpöt és a zenekart egyaránt. A koncertről több országos lap is megemlékezett, így a Budapesti Hírlap, a Nemzeti Újság, a Pesti Hírlap. A lapok megemlékeztek az új Bartók-mű bemutatásáról.

     E koncert után egyre gyakrabban lehetett már Bartók-kompozíciókat hallani a szombathelyi hangversenyeken is.

 

 

Az 1934. évi koncert műsorlapja.

Forrás: Muzsika, 1999.3.sz. 7.old.

 

3. A MEGKÉSETT DICSÉRŐ VISSZHANG ÉS KÖVETKEZMÉNYEI

Az érdekeltek várták, de egy ideig nem jelent meg semmilyen kritika a Pesti Naplóban, amelynek nagy tekintélyű kritikusa, Tóth Aladár végighallgatta a főpróbát és az előadást is. Írt viszont a Magyarság, amely dicsérte Baranyai Gyulát mint karnagyot, de nem ejtett szót sem Bárdosról, sem Heintzről. Ezt a Nyugat-Magyarország recenzense méltánytalannak tartja: "Kicsit túl sok a tömjén Baranyai Gyulán" - dohogta. "64"

     A Pesti Napló hallgatása másnap "megtört". Ugyanis a lap egész oldalas cikkében méltatta Szombathely zenei életét Tóth Aladár. A jeles zenekritikus néven is nevez több zenészt, intézményt - Bárdos Alice-t, Baranyai Gyulát, Kartner Gittát, Walter Margitot, Heintz Fülöpöt, Statzenberg Vencelt, Lomoschitz Károlyt, Werner Alajost, Kőrössy Tamást, Jarisch (Jurányi) Jánost, Kőszegfalvi Flórist, Szende Lászlót, a Kultúregyesületet, a Kamarazene Társaságot, a Szombathelyi Dalosegyletet, az Iparosdalárdát, a Haladás Kórust, a zeneiskolát, a kultúrapártoló polgármestert, Ujváry Edét -, azokat, akik véleménye szerint "alig két év alatt fölvirágoztatták" Szombathely zenekultúráját. Bárdost, Baranyait, Heintzet a zene Erős Jánosainak nevezte, hiszen külföldi sikereiket cserélték föl a vidéki város életformájával. Heintzet azért dicsérte, mert énekkari munkája és dirigálása nyomán az "egyszerű" iparos emberek a legbonyolultabb partitúrát is képesek visszaadni. "A város Beethoven, Mozart, Bartók és Kodály városa lett." Szombathely - Tóth Aladár szerint - a "Dunántúl első zenei városává fejlődött"."65"

    A megtisztelő "első zenei város" titulust Tóth Aladár azzal indokolta, hogy Szombathely "önnön erejéből fel tudja zendíteni a legnagyobb klasszikus és legnagyobb magyar muzsikát, tehát együtt tud muzsikálni Bartókkal. Szombathely megtalálta az utat az igazi nagy zenéhez, és éppen ezáltal utat nyitott a valódi kulturális erőknek, amelyek építeni tudnak a >>leépítés<< idején. (Ti. Baranyai tanári állását ekkor szüntették meg. G. J.)

     Az "első zenei várost" azzal is indokolta a kritikus, hogy a régebbi kultúrájú városok megszokták, hogy Bécsből vagy Budapestről "importálják" a zenekultúrát (ez persze Szombathelyre is részint igaz, G. J.) vagy pedig "huszadrangú muzsikát akartak nagy díszes apparátussal a kultúra >>ünnepévé<< avatni. Pedig annyira már igazán nem vagyunk gazdagok, hogy úri kényelemből >>importáljuk<< azt, amit magunknak kellene megteremtenünk. Tehetségben viszont sokkal gazdagabbak vagyunk, semhogy közepes muzsikánk ünnepi felfújásával kellene dokumentálni >>kultúrfölényünket<<. Nagyon drágák ezek az ünnepi >>cécók<<, melyek újabban sűrűn teszik át színterüket a fővárosból vidékre. "66"

     A Tóth Aladár-cikk indulatokat kavart a zenésztársadalomban. A sértődést kétségtelenül az alig "két év" kitétel okozta. A választ a Vasvármegye főszerkesztője fogalmazta meg, aki ugyancsak terjedelmes írásban vitatta Tóth Aladár azon megállapítását, miszerint Szombathely csak az utolsó két évben vált a klasszikus és modern zene színterévé. A zenekritikus példái ellenében szintén példákat említ: Balassa Kálmánt, Knebel Jenőt, Stadler Izidort, Gyöngyösi Tivadart, a Zenekedvelők Egyesületét, akik a század első évtizedeinek meghatározó szereplői voltak. Abban, hogy Bartók és Kodály muzsikáját ma értékelni tudják - fejezi be írását Lékay-Lingauer Albin - "valószínűleg van valamelyes érdeme annak a másik munkának is, ami már a háború előtt javában folyt Szombathelyen."67"

     Tóth Aladár újabb, csaknem három újságoldalnyi írásában - amelynek Lékay-Lingauer lovagiasan helyt adott - elmondta, hogy nem szombathelyi zenetörténetet kívánt adni. Ezért nem foglalkozott a város zenei múltjával. Neki az volt a fontos tudatosítani, hogy ez a kisváros hogyan jutott el odáig, hogy nemcsak meg tudták szólaltatni, hanem - ami legalább ennyire lényeges - a közönség ezt a zenét be is fogadja. "68"

   Amíg folyik a sajtó pengeváltása, azalatt a háttérben "zajlik" a "szombathelyi szimfónia"."69" A háttéresemények egyik következménye: Bárdos Alice lemond a zenei szakosztály alelnöki tisztéről. Lemondólevelében kijelentette, hogy a jövőben "minden zenei szerepléstől távol tartja magát"."70" Elhatározását egy időre ugyan megváltoztatta, de az 1935 februári Beethoven-hangverseny után"71" - a város néhány jelentős zenészével - kilépett a Kultúregyesületből, s megalakították az 1944-ig működő Collegium Musicum kamaraegyüttest. "72"

4. AZ 1938-AS KONCERT - BARTÓK JELENLÉTE NÉLKÜL

1938-ra országszerte megerősödtek a jobboldal radikális irányzatai. Nőtt az antiszemitizmus, és megjelent az első ún. zsidótörvény. "73" A politikai életben hangsúlyosabb szerepet kapott az ifjúság, különösen az egyetemisták bajtársi szervezetei, köztük a két legnagyobb létszámú, a Turul Szövetség és a Hungarista Szervezet" 74 A Szövetség 1938. május 8-án nagyszabású Turul-találkozót rendezett Szombathelyen. "75" A program egyik helyszíne a Kultúrház volt. Itt rendezték meg május 7-én este a Bartók-koncertet. Ez a terem volt a másnapi nagygyűlés helye. A koncert idejére már készen volt a másnapi program dekorációja. Így kerülhetett elő az utolsó műsorszám alatt a zászlóval letakart Turul fölirat, amelynek hangsúlyozásával zárta Bartókot pocskondiázó kritikáját - erről később szólunk - a Hir című lap.

 

 

Az 1938. évi koncert műsora.

(A szerző tulajdona)

 

A nemzeti érzés, a nemzeti kultúra fontosságának állandósult, gyakorta melldöngető hangoztatása a napi politika velejárója volt. A Bartók magyarságát, nemzeti gyökerű zenéjét ismertető írások viszont eltűntek a megyei lapokból. A sajtóban nyoma sem volt az 1934-es koncertet megelőző várakozásnak, előkészületeknek. Tudták ezt a Kultúregylet vezetői is, hiszen a korábbi Koncz-emlékünnep koncertjének visszhangja kellő figyelmeztetés volt.

     Koncz János emléktábláját 1938. március 6-án avatták föl a Kultúregylet vezetői Kálvária utcai szülőházán. E nap estéjén három műsorszámból álló koncertet rendeztek a Kultúrházban. Az első számot, Beethoven Coriolanus-nyitányát a Balassa vezette zenekar adta elő. Schumann Zongoraversenyét a Koncz-ház közelében gyerekeskedő Csiby József szólaltatta meg. Koncz kedvenc darabját, Lalo Spanyol szerenádját Bárdos Alice játszotta. "76

      A koncertet értékelő kritika után"77 ingerült hangú "olvasói" vagy annak álcázott írásokat közölt a Hir. A levelezők legfőbb kifogása az volt, hogy egy magyar művész emlékkoncertjén miért idegen szerzők darabjait játszották. Számon kérték, hogy miért nem játszottak legalább egy apró Koncz-szerzeményt. (Zenetörténészek szerint ilyen nem létezik. G. J.) A legfőbb kifogás a Lalo-mű ellen hangzott el. Lehetséges persze, hogy az igazi kifogás a zsidó hegedűművésznő személye volt.

     "A jó Isten belém préselt egy kis hazafias szuszt is - írja az egyik levelező, aki magát Megrótt polgárnak nevezi -, ez pedig sehogy sem engedi azt az értelmetlenséget kiküszöbölni, hogy a francia szerző Spanyol szimfóniája hogyan került be a magyar művész emlékhangversenyébe."78"

     Az emlékhangversenytől a Bartók-koncertig két zenei estély volt Szombathelyen. Április elején francia zenei estet, "79 április végén pedig az olasz hegedűművésznő, Vanda Luzzatti műsorát láthatta-hallhatta a közönség. "80

    A Bartók-műsor közeledtére három hirdetés hívta föl a figyelmet. A Vasvármegye első közleménye szerint ez a hangverseny a "legnagyobb élő magyar zeneszerző, Bartók Béla művészetének jegyében kíván a szorgalmas évi munka végére pontot tenni" .81 A másik híradásban azt jelzi a szakosztály, hogy eddigi tevékenysége során a modern zene megismertetésére vállalkozott, s igyekszik megcáfolni azt a "téveszmét", hogy a modern zene érthetetlen a nagytömegek számára.82 A Hir az Egyesület IV. bérleti hangversenyének jelzi, kiemelve a szólista Böszörményi Nagy Béla nevét. "83

     A Bartók-koncert május 7-én este 9 órakor kezdődött. Ugyanebben az időpontban a Turul-találkozó vezetői is megbeszélést tartottak a másnapi nagygyűléssel kapcsolatosan. "84 Nem kizárt, hogy éppen a Kultúrházban.

 

 

A Kultúrház, a Bartók-koncertek színhelye.

(Kőszegfalviné Pajor Klára képeslapgyűjteményéből)

 

     A Collegium Musicum szervezte Bartók-est a sorozat hagyományai szerint kezdődött. Vásárhelyi Zoltán, a Kecskeméti Dalárda jeles karnagya vezette be az estet, ismertetve Bartók munkásságát.

    A műsor első két számát - Ne menj el, Huszárnóta - a Szent Márton utcai elemi iskola gyermekkara énekelte. Ezt követte Böszörményi Nagy Béla zeneművészeti főiskolai tanár zongorajátéka (1. Négy régi keserves ének, Scherzo, Ballada. - 2. Szvit, op. 14. - négy tételben). A szünet után a Kultúregyesület hegedűkara szólaltatta meg az eredeti Parasztdalok két hegedűre című alkotást. A Kis szvit és a Két burleszk előadója a vendégművész volt. Befejezésként a Közigazgatási Tanfolyam (= Jegyzőképző, G. J.) férfikara a Bolyongás és a Resteknek nótája című kompozíciókat énekelte.85 A kórusokat Heintz Fülöp dirigálta.

     Havass Imre, a modern magyar muzsika egyik szombathelyi elkötelezettje csalódott a koncert fogadtatásában. "Mélyen elszomorító és csupán a politikai élet felzaklatott jelenségeivel magyarázható, hogy a közönség érdeklődése, szeretetteljes pártfogása az utóbbi időben nem tudott lépést tartani a kitűzött program mérföldköves lépteivel." A nyárban bizakodik, amely, reméli, meghozza a "lelkek hőn óhajtott nyugalmát".86

     A Nyugatmagyarország nem tudósított az estélyről, a Hir viszont közel kéthasábnyi terjedelemben intézett arrogáns támadást Bartók és muzsikája ellen. Az írás a korszak egyes politikai csoportjainak nézeteit hirdeti zenekritikába csomagolva. Korhangulatot tükröz, ezért hosszabb részleteket idézünk belőle.

     ">>A legnagyobb élő magyar zeneszerző<<. Így nevezte el a hangverseny előtt kiadott kommüniké Bartók Bélát... Való igaz, hogy már-már köztudottá kezd válni ez a vélemény, amely bizonyos körök szorgoskodása révén beleülepszik a zenei élet medrébe és ez a kis, szerény magyar folyó kotrógépek híján talán még el is öntené a távoli külföldi városokat is. Lehetetlen azonban, hogy jobboldalról fel ne figyeljenek erre a mesterkedésre s ne tiltakozzanak kifelé és befelé egyaránt, hogy az, aki olyan szerencsétlen gesztióval tiltotta meg a német és olasz rádióadóknak művei előadását, dehogyis a legnagyobb. Ha együtt is emlegetik például Kodály Zoltánnal az ő nevét, ha vannak is érdemei és értékei, Isten mentsen meg a gondolattól, hogy kifelé ő képviselje Magyarországot, mint az ország legnagyobb zeneszerzője, hiszen a szombathelyi magyar (kiemelés G. J.) közönség körében megnyilvánult hatásból is megállapítható, mit gondolnának rólunk, miféle értékállományunk van, ha ennyit tud a legnagyobb?"

     Az indulattól túlfűtött, többszörösen összetett mondatok a továbbiakban is folytatódnak. Megismétli azt a nézetet, hogy Bartók zenéje a tömegek számára élvezhetetlen, mert nem találnak benne "üdülést, élvezetet, szórakozást". Összehasonlítja Kodály muzsikájával, s megállapítja, hogy Bartók "ma... alig méltó arra, hogy... Kodály Zoltán cipőjének zsinórját megoldja, az ellen pedig a legélesebben tiltakozni kell - ismétli önmagát - hogy őt nevezzék a legnagyobb magyar zeneszerzőnek."

    Véleménye szerint a "zene rajongóit is... megfertőzik a divatba hozott nevek és a hozzájuk fűzött jelző-frázisok. Egyik megbecsült helyi zeneértékünk dicsér. De arról is elmélkedik, hogy akinek egy kevés elméleti képzettsége van, és forgatott már Bartók-partitúrát, az tudja kellően méltányolni, mit jelentenek a Bartók-partitúrák intonációs nehézségei, a különböző hangskálák kusza összefonódásai... Soha nagyobb dicséretet nem kaphatott volna Heintz Fülöp, mint amikor ennek a kritikának akut vonatkozásában méltányolták az ő nagy vállalkozását, ... s kiemelték a horribilis nehézségekkel >>birkózó<< együttesnek a lelkes karmesterrel együttjáró érdemes munkáját. Valóban birkózás folyt itt s a porondon küszködött a jobb sorsra érdemes közönség is, verejtékezve és meg-megriadva, hogy a nehéz küzdelemnek mikor lesz már vége? Elementáris erővel tört ki a megkönnyebbülés vihara, mikor végre ráadásul a közönség egy kis Kodály-muzsikában gyönyörködhetett. Hiába, az értelemmel felérni nem bírt bartóki zene nem férkőzött be a szívekbe."

     Az e muzsika iránti ellenszenve refrénszerűen ismétlődik: "a zűrzavaros >>magasabb<< zenei hullámok, amelyek talán ott vibrálnak az éterben... az emberi fül számára idegenek és nem kellenek se testünknek, se lelkünknek ... műveljék csak ezt a muzsikát, akik nagyrabecsülik, de ne panaszkodjanak, ha a közönség meghitt társaságban hagyja őket."

   Dicséretet kapott a kritikustól az est szólistája, Böszörményi Nagy Béla és a Közigazgatási Tanfolyam énekkara is, amely a "körülményekhez képest igen szépen szerepelt... s énekszáma alatt - zárul a beszámoló - nem ok nélkül vált láthatóvá az addig zászlóval letakart - Turul."87

    Nem emlékezett meg viszont egyik lap sem arról az incidensről, amelyről Szende László számolt be emlékirataiban. "A Kultúregyesület nagyterme csak mérsékelten telt meg, viszont az erkélyre felvonult egy fiatalemberekből álló csoport, amely magyar nemzeti lobogót lobogtatva tüntetett Bartók ellen. Hazafiatlanságát és egyéb hasonló szélsőjobboldali jelszavakat ordibálva kísérelte megzavarni a hangversenyt. Szomorú és döbbenetes volt. De azért a jelenlévő közönség ünnepelte a Bartók-előadókat, és a karzati tüntetés is felsült és elcsendesedett. Viszont elérkeztek a zsidótörvények és az első, az 1938. XV. Törvénycikk kiszakította a Collegium gárdáját a Kultúregyesületből."88

 

 

Az 1940. évi hangverseny programja.
(A Savaria Múzeum Történelmi Osztályának tulajdona, Havass hagyaték)

 

     Szende emlékezése és a Hir írása alapján egyértelműnek látszik, hogy a koncertet zavaró tüntetők a Turul-találkozó résztvevői közül kerültek ki.89

A muzsikába-énekbe beavatkozó politika egy hónap múlva (június 5.) a szombathelyi országos munkásdalos-találkozót követő, tudatosan gerjesztett hatásban jelentkezett újra. A 13 vidéki (a szombathelyi Haladás Dalárda nem vett részt a találkozón) és 10 budapesti kórus kétezer fős találkozójának fontosságát jelezte, hogy azon részt vett a megyés püspök, a főispán, az alispán, a polgármester és számos más megyei, városi vezető is.90

    A Nyugatmagyarország kritikusa szerint a találkozó "fényesen" sikerült, nótázó, borozgató munkásokkal lehetett városszerte találkozni.91

    A Vasvármegye és a Hir tudósítói ugyanazt az eseményt másként látták. A Vasvármegye szerint visszatetszést keltettek a lakosságban az ökölbe szorított kézben végződő lantjelvények, a vörös pipacsok, a lobogó vörös zászlók, az elszórt röplapok és a munkásbarátság hangoztatása.92 A Hir határozottságot hirdet. ">>Barátság<< jegyében, de bátor elszánt lélekkel kell utat keresnünk, hogy leszámoljunk végre a nemzetköziség, a felforgatás és a liberalizmus szellemével, mely a zsidóság emancipációja után perzsel végig mindent minálunk. Ez a város így a szerző nem lehet szolgálója a magyarságtól távol álló eszméknek.93 Az utóhangokhoz tartozik még egy parlamenti interpelláció a "vörös dalosnapokról".94

Ezekben a hónapokban a politika hangereje előbb csak lehalkította, majd egy időre el is némította a szombathelyi muzsikát, mivel a zsidótörvények által a színpadról leparancsoltak a város legfölkészültebb zenészei voltak. Hiányuk nehezen volt pótolható. 1939 márciusában Balassa Kálmán vázolta a város zenei életének jövőjét,95 ám még novemberben is Heintz Fülöp arra kereste a választ, hogy "miért nem indul meg a szombathelyi zenei élet".96 Zenei események persze ezen időszak alatt is voltak, de nem a zenei szakosztályéi. Jobbára egyesületi programok voltak ezek, például a cserkészrepülőké. Az estély szólistái Gyurkovics Mária operaénekesnő, Mándy Margit dalénekes és Bordy Bella balett-táncos.97 A Collegium Musicum is folytatta működését, igaz, csak zárt körben, a zsidókaszinóban.98

     A Kultúregyesület bérletsorozata csak 1940 februárjában kezdődött meg újra. A zenebarátok Albert Ferenc hegedűművészt várták,99 betegsége miatt azonban a koncert elmaradt. Helyette Faragó György zongoraművész adott nagysikerű hangversenyt.

   A Bartók-koncert március másodikán volt. A bérletsorozat harmadik, egyúttal utolsó idénybeli előadásának időpontja május 2. A Romantikus est című koncerten az ifjú Katona Marika zongorázott, Nagypál László énekelt. Grieg: A-moll zongoraverseny és Liszt 13 zsoltár tenorhangra, vegyeskarra és zenekarra című művei hangzottak el. Az est karmestere Heintz Fülöp volt.100

5. 1940 - A HARMADIK KONCERT. EZÚTTAL BARTÓK MÁSODSZOR A SZOMBATHELYI HANGVERSENYDOBOGÓN

A harmadik Bartók-koncert hangulatát már beárnyékolta a háború. "Gyors nemzetek öldösik egymást - írta Radnóti -, s mint Ninive, úgy meztelenül le az emberi lélek." Ennek az estélynek az előkészítését valójában két hirdetés előzte meg. Igaz, ekkor már ha Bartók művészetét nem is, hírnevét az "átlagos" tájékozottságú érdeklődők ismerték. Az első híradás - a koncertről és a műsorról - az esemény előtt egy héttel jelent meg.101 A másik a hangverseny előtti napon látott napvilágot. A híradás szerint az előkészület a "pár év előtti emlékezetes Szigeti-hangverseny előkészületeihez mérhető". E fogalmazás bizonyára propagandisztikus célokat szolgált a jegyeladás érdekében. A "messzi vidékről" is vitték a jegyeket - olvashatták az érdeklődők -, úgyhogy "jobb helyre már csak néhány kapható".102

     A hangversenyszervezés Havass Imre érdeme. Ő várta a vasútállomáson a megfáradt Bartókot, aki a megérkezése után rögtön a szállodába ment.103

     Az 1940. március 2-án megrendezett koncert műsorán négy szonáta szerepelt. Művésztársa Zathureczky Ede hegedűművész volt, aki Bartókhoz hasonlóan másodszor lépett Szombathelyen hangversenydobogóra.104

     A műsor: 1. Mozart: A-dúr szonáta, 2. Beethoven: Tavasz-szonáta F-dúr, op. 24. 3. Bartók. I. rapszódia, 4. Beethoven: Kreutzer-szonáta. A hangversenyről - a Nyugatmagyarország megszűnte miatt - csak a Vasvármegye és a Hir írt. Havass Imre himnikus hangú méltatása bizonyára nem túlozta el az est melengető hangulatát.

     Bevezető sorai az Európát és az európai kultúrát is tépázó háborúról szólnak. Ebben a kaotikus állapotban a Bartók-Zathureczky koncert egy felvillanó "fáklyalobbantás", a "...béke és boldogság szigetének ebben a kis igénytelen fészkében, ahol hatszáz ember lelkes együvétartozása az emberi művelődés fennkölt eszméjének szolgálatában adott kezet e nagy művész szellemidézésének. A zeneirodalom legnagyobb értékei, Beethoven és Mozart géniusza szólt hozzánk két kiválasztott művészlélek hűséges közvetítésében, de megszólalt a ma emberének új életformát alkotta zenei kiállása is a bartóki muzsika újszerű csillogó hangjaiban."

     Az I. rapszódia "az új utakat kereső huszadik század zajló, zaklatott világában átformált csupaideg ember lelkét rajzoló zeneköltő újszerűségében, szokatlan hangzású formáiban merész, de mindig következetes harmonizációiban is szívbemarkoló muzsikája, amelyből az egyszerű néplélek daloló kedvének egyéni, mesterkéletlen hangjai szólnak hozzánk tősgyökeres eredeti formában."

 

 

 

Lomoschitz Pál az 1934-es koncerten kérte

névjegykártyájára a szólisták autogramját

 

     Az előadásról így szól: "Művészetük pazar gazdagsága láttán úgy éreztük magunkat, mint a csillogó karácsonyfa lábánál ámuló kisgyerek, aki nem tudja, hogy a sok ragyogástól merre nézzen, mi sem tudjuk, hogy vajon a zenei mélységek gyémántbányáiban kövessük-e előbb bámuló tekintetünkkel művészeinket vagy a mesterségbeli tudás sztratoszférái magasságaiba, ahol már minden hang az égiek muzsikájává nemesül. A dallamformálásnak, a zenei mondatok felépítésének és összefűzésének, a legszélsőségesebb dinamikai árnyalatok összehangolásával olyan páratlan fokú magaslatát láttuk a két teljesen összeolvadó hangszer zengő énekében, hogy az volt az érzésünk, hogy két test egy lélekben egyesült és egyetlen akarat, egy értelem és ugyanaz a szív dobbanása szántja végig e kottafejek televény földjét, ahol egyetlen hant, egyetlen barázda sem marad megmunkálatlanul, mert az ujjak acélos billentése, a vonó simogató rezdülése életre kelti és egyetlen nagy szintézissé fonja össze a holt kottafejeket, hogy azok összevisszaságából életre keljen a legnagyobb és legboldogítóbb csoda: a muzsika.

     Úgy érezzük, hogy Bartók Béla és Zathureczky Ede művészete a legklasszikusabb idézettel közelíthető meg: >>csodálat illet és nem bírálat<<105

    A Hir néhány általános, közhelyszerű mondattal értékelt. "...a magyar zenei élet két világhírű képviselője nevükhöz méltó módon mutatta be zenei műsorukat. A nagyszámú és előkelő közönség elragadtatással ünnepelte a művészi kongeniális együttműködés két mesterét, a zongora és a hegedű európai súlyú magyar reprezentánsait."106

A szombathelyi volt Bartók utolsó koncertje a vidéki Magyarországon. Budapesten, október elején még hangversenyezett, 1940. október 20-án azonban, a nácizmus térhódítása elől távozva az Egyesült Államokban telepedett le. A New York-i Columbia Egyetemen a délszláv népzenei gyűjteményt rendezte, a bostoni Harvard Egyetemen előadásokat tartott. Amerikában fejezte be a Concerto című alkotását, és a III. Zongoraversenyt. Elhatalmasodó betegsége a Brácsaverseny befejezésére már nem adott időt. Utoljára 1943-ban koncertezett Bartók az Egyesült Államokban. 1945-ben hunyt el New Yorkban.107

III. BARTÓK-EMLÉKEK A VÁROSBAN

Halála után már röviddel megkezdődött Szombathelyen is a zeneszerző emlékének ápolása, művészetének megismertetése. Kompozíciói azóta rendszeresen - évente legalább egy, gyakorta azonban ennél több alkalommal is - hallhatók különböző koncerteken.

     A "hallhatóvá" tett emlékezések mellett több "tárgyiasult" jele is van a megyeszékhelyi Bartók-kultusznak. Ennek állomásai:

     1946 - a városi nagykörút Paragvári-Rohonci utcák közötti szakaszát Bartók Béláról nevezték el.108

     1955-től (1958-tól?) Bartók Béla nevét viseli a zeneiskola.109

     1968 - az újonnan épült zeneiskola hangversenytermében elhelyezték Pátzay Pál Bartók-plakettjét.

    Az 1970-es évek elején a Szarvassá változott fiúk című Bartók-kompozíció témáját földolgozó Szántó Piroska-faliszőnyeggel díszítették az iskola auláját.

      1974-ben ugyanitt helyezték el Pátzay Pál Bartókot ábrázoló mellszobrát. (Ugyanekkor avatták föl itt Borsos Miklós Kodályt és Schaár Erzsébet Koncz Jánost megjelenítő mellszobrát.)

       1975 - a zsinagógából kialakított hangversenyterem Bartók nevét kapta.

    1981 - az egykori városi kultúrházban, a mai Savaria Múzeum nagytermének bejáratánál - a koncertek egykori színhelyén emléktáblát helyeztek el. Az 57x40 centiméternyi, szürkésfehér márványtábla szövege: Bartók Béla 1940. március 2-i hangversenyének emlékére a művész születésének 100. évfordulóján. Szombathely Város Tanácsa 1981.

     2000 - a koncertterem nézőtere előtti részen kapott helyet Bartók Béla és török zeneszerző barátja, Ahmet Adnan Saygun mellszobra. Az alkotások a török kormány ajándékai a magyar államnak, megalakulása 1000. évfordulója alkalmából.

     2003 - Marosfalvi Antal festőművész a Bartók Teremnek ajándékozta 23x57 centiméter nagyságú Bartók-portréját. A festmény az egyik utolsó fényképfölvétel alapján készült.110 A Terem bejáratánál fogadja az érkezőket.

     A Bartók-emlékek ápolásának része a nevét viselő iskola növendékeinek versenye, műveinek koncertszerű bemutatása is.111

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

JEGYZETEK

1.         Zenekedvelők Egyesülete. Vasvármegye (a továbbiakban Vvm), 1901. december 8. 2. p.

2.         Zenei életünk fejlődése. = Szombathely 1777-1927. Jubiláris emlékalbum. Szerk. Fehér Károly. Hasonmás kiadás, 1997. Szombathely Megyei Jogú Város kiadványa. 165-167. p.

3.         A Zenekedvelők Egyesülete. = Szombathelyi Ujság (a továbbiakban SzU), 1901. december 8. 6. p.

4.         A Zenekedvelők Egyesülete. = Vvm, 1901. december 16. 1-2. p.

5.         Lásd (Ld) 4. sz. jegyzet.

6.         A zenekedvelők egyletének ülése. = Vvm, 1906. november 28. 3. p.; Palotaforradalom a zeneegyesületben. A kielégítetlen ambíciók lázadása. = Vvm, 1906. december 5. 2-3. p.; S.: A filharmóniai egylet megalakult. = SzU, 1906. december 23. 6. p.

7.         Vonószenekar alakul. = Vvm, 1917. március 1. 3. p.

8.         A Kultúregyesület zenekari felhívása. = Vvm, 1924. október 1. 4. p.

9.         Megalakult a szombathelyi kamarazene társaság. = Nyugatmagyarország (a továbbiakban NyM), 1927. október 31. 4. p.

10.       Vasvármegye és Szombathely Város és a Vasvármegyei Múzeum évkönyve (II). A Kultúregyesület kiadása. I. kötet 1925. Szerk. Várady Imre I-XXVI. p.; II. kötet 1926. Szerk. Várady Imre 21-53. p.; III. kötet 1927-1929. Szerk. Krisztin Ernő 17-19. p.; UJVÁRY Ede-VÁRADY Imre: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesületének története. I. kötet. A zenei szakosztályra vonatkozó rész: XXV. p.; A Kultúregyesületről még KAPI Béla: Lámpás az oltár zsámolyán. Sopron, 2004. Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium, 308-310. p.

11.       Kubelik Jan cseh hegedűs hangversenye. = Vvm, 1900. április 29. 3-4. p.

12.       Hangverseny [a szombathelyi zenekonzervatóriumban]. = Vvm, 1903. június 14. 5. p. - Koncz Jani hangversenye. = Vvm, 1907. március 10. 4-5. p. A későbbi esztendőkben is rendszeresen beszámoltak a lapok a Koncz-hangversenyekről.

13.       Grünfeld Szombathelyen. = Vvm, 1903. december 13. 6. p.; Nagyzenekari hangverseny. Szikla Adolf és Venczel Béla estélye. = Vvm, 1907. január 28. 3. p.

14.       Műsorlapok. Geszler Mária tulajdona.

15.       M. E. a: Geyer Stefike hangversenye. = Vvm, 1902. február 5. 2-3. p.

16.       Dr. F. I.: Dohnányi Ernő hangversenye. = Vvm, 1906. december 7. 1-2. p.

17.       Dr. F. I.: Popper Dávid hangversenye. = Vvm, 1907. február 21. 2. p.

18.       Fráter-estély. = Vvm, 1907. január 29. 2. p.

19.       Küry Klári hangversenye. = Vvm, 1905. február 2. 4. p.

20.       Marschalkó és Telmányi hangverseny. = Vvm, 1910. december 11. 8-9. p.

21.       Az országos dalosverseny eseményeiről rendszeresen beszámoltak a lapok. Például a Vasvármegye 1905. július 9. 3-4. p. július 14-én 2. p.

22.       Casals Pablo hangverseny. = Vvm, 1912. március 5. 2. p.

23.       Műsorlap GÁL József: Bárdos Alice és a szombathelyi Collegium Musicum című könyvének (2003, Szombathely, Szignatúra Nyomda és Kiadó Kft.) 32. oldalán.

24.       Ld. 10. sz. jegyzet I. kötet, XXV. p.

25.       Ld. 10. sz. jegyzet II. kötet, 21-53. p. és 10. sz. jegyzet III. kötet, 17-19. p.

26.       Az ötvenéves Kodály Zoltán. A Kultúregyesület és a Dalosegyesület díszhangversenye = Vvm, 1933. április 19. 2. p. SZENDE László: Kodály Zoltán-díszhangverseny a kultúrházban. = Vvm, 1933. május 16. 4. p.

27.       A római főbazilikák és a Sixtus Capella kórusainak hangversenye a Székesegyházban. = Vvm, 1927. április 24. 1. p. SZENDE László: A bécsi dalosfiúk nagysikerű hangversenye. = Vvm, 1933. április 2. 6. p. Wiener Sängerknaben. = Hir (továbbiakban H) = 1933. április 4. 2. p.

28.       Szombathely nagy rádióestje. Kitűnő sikerrel mutatták be a kultúrát. H, 1932. január 12. 2. p.

29.       A koncerteken "megszólaltatott" zeneszerzőkre vonatkozóan ld. GÁL i. m.

30.       PETRÓ János: Bartók-emlékek Szombathelyen. = Vasi Szemle, 1961. 3. sz. 78-79. p.

31.       KUTASNÉ CSIKOR Éva: Apám a fiatal Bartókról. = Az ének-zene tanítása, 1982. 3. sz. 134. p. Ezt írja a szerző: "A következő történetet egy volt kollégámnak mondta el apám..." Édesapja, Csikor Elemér a városi zeneiskola első igazgatója, az emlékezés időpontjában 79 éves volt.

32.       TÓTH Kálmán: Bartók Béla szombathelyi hangversenyei és a város zenei életének néhány vonása (1934-1940) I. rész. = Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2001. 4. sz. 64-80. p.; A II. rész ugyanezzel a címmel = Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2002. 1. sz. 80-88. p. Az alapos tanulmány a korszak zenei törekvéseivel, a Kultúregyesület nehézségeivel, költségvetési problémáival is foglalkozik.

33.       hhá: "A jövő zenéje." Bartók Béla első szombathelyi föllépése. = Savaria Fórum, 2006. január 21. 9. p. Ez az írás nagyrészt Tóth Kálmán tanulmányára támaszkodik.

34.       Bartók Béla Sopronban. = Dunántúli Estilap, 1925. január 31. 3. p. A tervezett koncertről.

35.       Bartók Béla hangversenye elmaradt. = Dunántúli Estilap, 1925. február 5. 3. p.

36.       PETRÓ i. m. 78. p.

37.       TÓTH Kálmán i. m. I. rész 38. és 39. jegyzet.

38.       KUTASNÉ CSIKOR Éva: A szombathelyi zeneiskola története. Szombathely, 1992. 5-6. p.

39.       CSIKOR Elemér: Zongoristák kézikönyve 1918. Említi PETRÓ i. m. 78. p. Fölsorolja azokat a gyermekeknek szánt Bartók-darabokat is, amelyeket a kiadvány tartalmazott. A kiadványnak sajnos nem sikerült nyomára bukkanni. A Magyar Könyvészet 1917-1918-1919. évfolyamai nem tesznek róla említést. Csorba Rózsa ny. zeneiskolai igazgató is hallott az összeállításról, de nem látta. Ennek ellenére nincs okunk kétségbevonni létezését.

40.       PETRÓ i. m. Dohnányi-hangverseny. = Vvm, 1922. december 20. 2. p.

41.       Műsorlap. GÁL i. m. 34. p.

42.       A Zsidóleányegylet műsoros délutánjáról = Vvm, 1926. január 9.

43.       PETRÓ i. m. 79. p.

44.       Az iparosság dalai. Bemutatkozó a Kultúrházban. = H, 1933. február 24. 1-2. p.; M. D.: Az iparosok dalkörének hangversenyén. = Vvm, 1933. február 23. 2. p.

45.       Ld. 26. jegyzet.

46.       SZENDE László: Németh Mária hangversenye elé. = Vvm, 1933. szeptember 6. 3. p.; HEINTZ Fülöp: Németh Mária kamaraénekesnő hangversenyén. = Vvm, 1933. szeptember 10. 3. p.; Ezrek Németh Mária hangversenyén. = H, 1933. szeptember 10. 2. p.

47.       Fischer Annie hatalmas sikere a bérleti hangversenyen. = H, 1933. november 7. 3. p.

48.       Kodály Zoltán köszöntő levelét idézi KÁRPÁTI Sándor: A Szombathelyi Dalosegylet jubileuma. = Vvm, 1933. december 5. 4. p.

49.       Wa: Basilides hangverseny. = Vvm, 1934. január 9. 2. p.

50.       G. G. Zs.: Földesi Arnold gordonkaestje. A magántisztviselők bálja. = H, 1934. február 4. 5. p.

51.       Koncz hangverseny -műsor: = Vvm, 1934. február 10. 5. p.

52.       BREUER János: Magyar parasztdalok. Egy Bartók-mű három bemutatója. = Muzsika, 1999. 3. sz. 6-9. p.

53.       Bartók Béla hangversenye. = Vvm, 1934. március 7. 5. p.

54.       SZENDE László: Bartók Béla Szombathelyen. A Kultúregyesület hangversenye. = H, 1934. március 11. 3. p.

55.       SZENDE László: Bartók Béla kulturális jelentősége és művészete. = Vvm, 1934. március 13. 2. p.

56.       Heintz Fülöp előadása Bartók Béláról. = Vvm, 1934. március 15. 7. p.

57.       Wa: Bartók Béláról. = Vvm, 1934. március 18. 5. p.

58.       (szitár): Két műsorszám között nyilatkozik Bartók Béla. = Vvm, 1934. március 18. 4. p.

59.       Bartók Béla hangversenye. = NyM, 1934. március 19. 4. p.

60.       A műsorlapot közli BREUER i. m. 7. p. és TÓTH Kálmán i. m. I. rész 73. p.

61.       Ld. 59. jegyzet.

62.       A Bartók-hangverseny nagy sikere. = H, 1934. március 20. 4. p.

63.       Wa: Bartók Béla estje. = Vvm, 1934. március 20. 4. p.

64.       (a): Különös zenei rejtelmek a Bartók koncert körül. Miért hallgat a Pesti Napló kritikusa és miért méltat a Magyarság? = NyM, 1934. április 3. 3. p.

65.       TÓTH Aladár: Szombathelyi muzsikaszó. = Pesti Napló, 1934. április 4. 17. p.

66.       Ld. 65. jegyzet.

67.       LÉKAY-LINGAUER Albin: Morzsa a mézben. = Vvm, 1934. április 19. 1-2. p.

68.       TÓTH Aladár: A szombathelyi zenekultúráról. = Vvm, 1934. május 6. 1-3. p.

69.       (a. i.): Szombathelyi szimfónia. = NyM, április 23. 2. p.

70.       A Kultúregyesület elnöki tanácsának ülése. = H, 1934. április 22. 2. p.

71.       Kínos kultúrbotrány a szombathelyi Bach-hangversenyen. Az állásából felmentett csellótanár váratlanul megjelenik. Bárdos Alice hegedűművésznő közbeavatkozása. = Esti Kurir, 1935. február 27. 2. p. A Bach-hangverseny botrányával foglalkozott a Kultúregyesület elnöki tanácsa ülése. = Vvm, 1935. március 8. 2. p.

72.       MOSONYI Dezső: A Szombathelyi Collegium Musicum második és harmadik éve. = Vasi Szemle, 1939. 1-2. sz. 95-97. p.

73.       Az 1938. évi XV. Törvénycikk a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról. 1938. május 29. = 1938. évi Országos Törvénytár. M. Kir. Belügyminisztérium kiadványa, Budapest, 1938. 87-89. p.

74.       Ld. Újváry Gábor: Az egyetemi ifjúság a neobarokk társadalomban. = Valóság, 1991. 5. sz. 64-73. p. Mind a Turul, mind a Hungarista Szervezet radikális, országos hatáskörű és felekezetközi. Nemcsak az egyetemisták tartoztak a soraikba.

75.       A Turul revíziós felvonulása. = Vvm, 1938. május 7. 5. p.

76.       HAVASS Imre: Világhírű fia, Koncz János emlékének hódolt vasárnap Szombathely. = Vvm, 1938. március 8. 3-4. p.; ALEXANDER József: Vasárnap Koncz János emlékének hódolt Szombathely muzsikus társadalma. Lélekemelő ünnepség keretében leplezték le emléktábláját. Emlékhangverseny a kultúrházban. = NyM, 1938. március 7. 2. p.

77.       M. D.: Koncz János emléktábla leleplezés és rádiós emlékhangverseny. = H, 1938. március 8. 1. p.

78.       Egy megrótt polgár: A Koncz emlékverseny újabb kritikája. Levél a szerkesztőséghez. = H, 1938. március 9. 2. p.

79.       H. I.: A Kultúregyesület francia hangversenye. = Vvm, 1938. április 5. 4. p.

80.       Műsorlap. G. J. tulajdona.

81.       A Kultúregylet Bartók-hangversenye. = Vvm, 1938. május 4. 6. p.

82.       A IV. bérleti hangverseny. = Vvm, 1938. május 6. 5. p.

83.       A Kultúregylet IV. bérleti hangversenye. = H, 1938. május 7. 2. p.

84.       Ld. 75. jegyzet

85.       Műsorlap. G. J. tulajdona.

86.       H. I.: Bartók-hangverseny. = Vvm, 1938. május 8. 4. p.

87.       -r-: "A legnagyobb élő zeneszerző." = H, 1938. május 10. 3. p.

88.       Szende László emlékiratai. A Collegium Musicumra vonatkozó X. fejezet (1936-1943) című rész ismert. Elisabeth Szende tulajdona. Gépirat, 14. p.

89.       Az Országos Turul Szövetség Szombathelyi Faludi Ferenc Bajtársi Törzsek 1934. január 5-én alakult. "Célja az ifjúság szellemi összetartása, a dominusi kara által társadalmi pozíciót ad az ifjúságnak." Egy keltezés nélküli lapon 46 főt sorol föl a szövetség tagjaként. = Vas Megyei Levéltár, Vasvármegye alispánjának iratai. Egyesületi alapszabályok gyűjteménye. Az adatot köszönöm Varga Nórának.; A Turul találkozóról például: Sokezer ember ünnepelte az új Magyarország igéit a szombathelyi keresztény és nemzeti társadalom vasárnapi impozáns seregszemléjén. = H, 1938. május 10. 1-2. p.

90.       Kétezer munkásdalos érkezett Szombathelyre. = Vvm, 1938. június 5. 4. p.

91.       SEBESTYÉN János: Fényesen sikerült a munkásdalárdák háromnapos szombathelyi ünnepélye. = NyM, 1938. június 7. 2. p.

92.       "Dalosnapok" - a vörös ököl jegyében. Dalos-ünnepségek kevés közönséggel, sok vörös pipaccsal és röpcédulával. = Vvm, 1938. június 8. 2. p.; A dalosok vörös röpcédulái. = H, 1938. június 9. 3. p.; A röplap szövegét mindkét lap közli: "A fasizmus életedre tör! A fasiszta nyilaskereszt háborút akar, mi szociáldemokraták a békét akarjuk."

93.       BÁNHIDI János: Utóhangok a dalosünnepélyről. = H, 1938. június 10. 3. p.

94.       A vörös dalosnapok a Ház előtt. = Vvm, 1938. június 16. 2-3. p.

95.       BALASSA Kálmán: A szombathelyi zenei élet jövője. = Vvm, 1939. március 5. 5. p.

96.       HEINTZ Fülöp: Miért nem indul meg a szombathelyi zenei élet? = Vvm, 1939. november 10. 3-4. p.

97.       Kitűnően sikerült a sportrepülők hangversenye. = Vvm, 1940. január 14. 2. p.

98.       Erről GÁL i. m. 122-136. p.

99.       A kultúregyesület első bérleti hangversenye. = Vvm, 1940. február 7. 7. p. Albert Ferenc elmaradt hangversenyét novemberben rendezték meg. = Vvm, 1940. november 10. 2. p.; H. I.: A kultúregyesület első bérleti hangversenye. = Vvm, 1940. február 20. 5. p.

100.     Műsorlap. Elisabeth Szende tulajdona.

101.     Bartók Béla és Zathureczky Ede Szombathelyen. = Vvm, 1940. február 25. 6. p.

102.     Zsúfolt ház lesz a Bartók-hangversenyen. = Vvm, 1940. március 1. 5. p.

103.     TÓTH i. m. II. rész. 85. p.

104.     Műsorlap. Savaria Múzeum Történeti Osztály, Havass-hagyaték. Földolgozás alatt.

105.     HAVASS Imre: Bartók Béla és Zathureczky Ede szonátaestje. = Vvm, 1940. március 5. 2. p.

106.     Fényes sikerű volt a Bartók-Zathureczky-est. = H, 1940. március 4. 3. p.

107.     HALÁSZ György főszerk.: Britannica Hungarica. Világenciklopédia II. kötet, Budapest, 1995. M. Világ Kiadó 402-404. p.; BAKOS Ferenc-SZÁVAI János főszerk.: Magyar Larousse. Enciklopédikus szótár. I. kötet, Paris, 1979, Librairie Larousse, Budapest, 1991, Akadémiai Kiadó, 254-255. p.

108.     FEISZT György: Szombathely utcanevei és utcanévváltozásai, Szombathely, 1995. Szombathely Megyei Jogú Város kiadványa, 14. p. és a kötet 68. jegyzete a 89. oldalon.

109.     Az iskola névfölvételéről eddig nem került elő adat. A zeneiskola archívumában található műsorlapokon 1955 őszétől, a növendékek anyakönyvi lapjain viszont csak 1958 őszétől szerepel a Bartók Béla Zeneiskola elnevezés. Csorba Rózsa és Orosz Sándor szíves közlése.

110.     A festmény alapjául szolgáló fénykép a Bartók Béla Zenekari Művek 10. albumának tasakján látható. Az Állami Hangversenyzenekart Doráti Antal vezényli. Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kiadása, Budapest, évszám nélkül.

111.     Az egyik első Bartók-hangversenyt 1955-ben, a legutóbbit 2005. november 9-én rendezte meg a szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola. A résztvevők: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest, Bartók Béla Zeneiskola és Művészeti Iskola, Budapest XVII. kerület, Bartók Béla Zeneiskola, Pápa, Bartók Béla Zeneiskola, Szolnok, valamint a szombathelyi zeneiskola és szombathelyi Művészeti Szakközépiskola és Gimnázium.

AZ ÍRÁSBAN SZEREPLŐ NÉHÁNY SZEMÉLYRŐL

Balassa Kálmán (1875-1949): hegedűművész, a budapesti Operaház zenekarának szólamvezetője, a szombathelyi Városi Zeneiskola igazgatója

Baranyai Gyula (1897-1978): gordonkaművész, zeneiskolai tanár

Bárdos Alice (1896-1944): hegedűművész, zenetanár, a Kultúregylet zenei szakosztályának alelnöke, a szombathelyi Collegium Musicum alapítója

Edelmann Sebő (1853-1921): a szombathelyi Premontrei Gimnázium igazgatója

Gyöngyösy Tivadar (?-?): ügyvéd

Havass Imre (1906-1980): ügyvéd, gordonkatanár, a megyei lapok zenekritikusa

Heintz Fülöp (1894-?): énektanár, karnagy, zenei szakíró, az 1950-es évektől a Pécsi Pedagógiai Főiskola zenetörténet tanára

Katona József (?-?) bankigazgató, a Kultúregylet zenei szakosztályának elnöke

Knebel Jenő (1864-1935): fotográfus, a zenei szakosztály alelnöke

Kodály Zoltán (1882-1967): zeneszerző, népdalgyűjtő, a hazai zeneoktatás egyik nagyhatású szervezője

Lékay-Lingauer Albin (1877-1962) újságíró, a Vasvármegye című lap főszerkesztője, országgyűlési képviselő

Lomoschitz Károly (1875-1942): polgári iskolai nyelvtanár, a Kultúregyesület zenei szakosztályának titkára, majd elnöke

Stadler Izidor (?-1939): ügyvéd, a város zenei életének szervezője

Statzenberg Vencel (1873-1945): székesegyházi karnagy, gordonkaművész

Szende László (1895-?) építészmérnök, zenei szakíró

Tóth Aladár (1898-1968): zenekritikus, zenetörténész

Zathureczky Ede (1903-1959): hegedűművész